Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tárca - Áldásy Antal: Zsilinszky Mihály † 435

tábca. 435 esztendő, mely annyi és oly fájdalmas veszteségekkel teljes lett volna, mint az elmúlt év. Elvesztettük Békefi Remiget, Nagy Gyulát, Tagányi Károlyt, Fraknói Vilmost és Szeremley Sámuelt. Mind megannyi fogalom a modern magyar történetírás történetében, kiknek neveihez nagy és maradandó értékű alkotások fűződnek. Tátongó rések jelölik helyüket még most is közöttünk s hosszú, türelmes és szorgalmas munkára van szükségünk, hogy azt a hiányt, melyet eltávozásuk jelent, csak némikép is kiegyenlíthessük. Tisztelt Közgyűlés! Társulatunk 1924. évi történetére visszatekintve, megállapíthatónak vélem, hogy a legutóbbi évekhez viszonyítva nemcsak Társulatunk működésének anyagi feltételeiben, hanem tudományos és erkölcsi jelentőségében is határozott haladás van. Kiadványaink nem raktártöltelékek, hanem keresett olvasmányai a magyar történelem iránt mind jobban érdeklődő közönségnek, mely szívesen menekül a mult emlékeihez, hogy azokból bizalmat és reményt merítsen a jövőre; törekvéseinket pedig azzal támogatja, hogy sorainkba kívánkozik. Attól még távol állunk, hogy a Trianon előtti taglétszámot megközelítsük, de törekednünk kell arra, hogy legalább annyian legyünk, hogy saját erőnkből megélhessünk és dolgozhassunk. A Magyar Történelmi Társulat nem tudományos fényűzés, hanem társadalmi közéletünk egyik lényeges szükséglete, melyet minden erejükkel támogatniok kell mindazoknak, akik szeretik hazánk múltját és bíznak annak jövőjében. Dr. Lukinich Imre. Zsilinszky Mihály 1838 május 1. — 1925 oMóher 4. (A végtisztességen mondott búcsúztató.) Mélyen Tiszteli Gyászoló Gyülekezet! Közel egy éve annak, hogy erről a helyről bocsátottuk el utolsó útjára Fraknói Vilmost, a magyar történettudománynak élte utolsó leheletéig fáradhatatlan munkását. Ma újra kitárultak e csarnok kapui, hogy befogadja földi életpályája végén rövid pihenőre Akadémiánk nesztorának, Zsilinszky Mihálynak hűlt tetemeit. 28*