Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Schweisheimer; Waldemar: Beethovens Leiden. Ism. Győry 203

TÖRTÉNETI IRODALOM. 203-Schweisheimer, Waldemar: Beethovens Leiden. Ihr Einfluss auf sein Leben und Schaffen. 210 lap. Georg Müller. München 1922. Ára 40, kötve 50 márka. Beethovenről nagyszámú, köztük néhány kitűnő és kimerítő életrajzot írtak. Nem hihető, hogy csak egy is akadna ezek közt, amely a nagy zenegenie nagy tragikumáról: már meglehetős korán jelentkező megsiketedéséről ne emlékeznék meg- Azonban mégis osak bizonyos hézagot jelent ez az életrajzokban, mert orvosilag behatóan senki sem foglalkozott még Beethoven siketségének közelebbi körülményeivel s ezek adataival s ha az előttünk fekvő könyv szerzője éppen azt tűzte ki céljául, hogy ezt a mulasztást helyrehozza, akkor hálásak lehetünk neki azért, annál is inkább, mert az anamnesis, az aetiologia s a lehetőség határain belül felállítható s kétségtelennek is látszó diagnózis Beethoven fülbajának luetikus eredetére egyenesen rácáfol. Ennek pedig örülnünk kell azért is, mert jól tudjuk, hogy a társadalomnak egy igen nagy része a luesben nem egy általános, minden nem rögtön érthető kórtani folyamat déus ex machina-szerű bizonyítékául éppen az életrajzokban előszeretettel felhasznált magyarázót látja, hanem elítélő előítélet tárgyává teszi azt, akinek nem volt meg a kellő szerencséje hozzá, hogy ezt a betegséget elkerülje. Beethoven életrajzi adatai, köztük a fülbajára vonatkozók is — éppen nagyothallása, majd megsiketülése folytán — nagyobb mennyiségben maradtak fenn az utókorra, mint akármely más nagyság után. Nevét életének második felében már Európa-szerte jól ismerték és nagyrabecsülték, leveleit, céduláit nagy gonddal megőrizték. Ezenfelül megmaradtak Beethoven sajátkezű feljegyzései s az ú. n. „conversatiós könyvek", amelyeket Beethoven mindig magával hordott, s amelyekbe az érintkezés alkalmával az illetők beírták válaszaikat, melyeket Beethovennek többnyire ma is könnyen rekonstruálható kérdéseire adtak. Beethoven utolsó orvosa, — mert szinte megszámlálhatatlan azoknak a száma, akiket egyre rosszabbodó, mindössze néha csalékony megállapodást mutató fülbaja miatt egymásután keresett fel, — tudatában volt páciense kultúrtörténelmi jelentőségének s ezért utolsó betegségének kórlefolyását nagy gonddal vezette és örökítette meg. Azonfelül pedig megvan a boncjegyzőkönyv is, úgy hogy kellő betekintést kaphatunk utolsó betegségébe és szervezetének állapotába is. Schweisheimer-nek nagy körültekintéssel és alapossággal megírt tanulmányából kiemeljük a főbb mozzanatokat. Legkésőbben 28· életévére kell tennünk Beethoven nagyothallásának kezdetét. A szerencsétlen sokáig igyekezett titkolni baját, mely előbb a bal, de nemsokára rá a jobb fülön is jelentkezett, s a lehetőség szerint kerülte a társaságot. Legelőször a magas zenei hangok estek ki, ha kissé távolabb voltak tőle. A fül-