Századok – 1925-1926
Értekezések - HERZOG JÓZSEF: A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában - 160
A m. kir. hitelfőpénztár megszervezése és működése Mária Terézia korában. (I. közlemény.) I. Azok a tárgyalások, amelyek a kamaraügyek intézésének újjászervezésére gróf Grassalkovich Antal kamaraelnök halála után azonnal megindultak és az általános igazgatás terén az 1772. évi kamarautasításban, az ügyek egy különleges ágában pedig, t. i. a hitelügyben, a hitelfőpénztár megszervezésében nyertek befejezést, — ez utóbbi ügykört tartva szem előtt — Mária Terézia hoszszú uralkodását két, önként adódó korszakra osztják. Az első korszakban, amelyre a kamara híres elnöke és pénztárigazgató tanácsoisa, Gothmann Antal, döntő befolyást gyakoroltak, a hitelügy felfogása lényegesen átalakult. A felfogás megváltozása különösen három pontban: a kincstári uradalmak zálogbavetésének elkerülésében, az alacsonyabb kamatozású kölcsönök állandó elfogadásának tervbevételében és végül a hitelügy bizalmas, különös titoktartást igénylő természetének felismerésében jutott kifejezésre. Ε három pont közül az első részben, a második pedig az örökös tartományokban akkor már érvényben volt, s a magyar viszonyokhoz mérve túlságosan alacsony kamatozású, 4%-os hitelrendszer miatt egyáltalán nem valósult meg. A harmadiknak Grassalkovich oly módon szerzett érvényt, hogy az előbb említett pénztárigazgató javaslatával egybehangzóan a hitelügyeket a kamaratanács hatásköréből elvonta, és azokra az elnökön kívül csak az alelnöknek és a pénztárigazgató tanácsosnak engedett befolyást.1 É csak részben megvalósult törekvések, amelyek a harminc esztendőre terjedő első korszaknak a befejezetlenség és az átmeneti állapot jellegét adták, a hitelügy 1 V. ö. a szerzőnek „A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején" című cikkével. (Századok, 1924. évf. 433—465. 1.)
