Századok – 1925-1926
Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126
„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 159 Ferenc királyunknak a határtalan gyanakodás és bizalmatlanság volt egyik főjellemvonása. Mindenkor és mindenütt valami csalafintaságtól tartott s nemcsak a magyar nemzeti hadsereg gondolatától irtózott, hanem még áz insurrectio reformterve mögött is lólábat sejtett. Saját testvéröccsét — a nádort — is rebellis hajlandósággal gyanúsította meg. Érthető tehát, hogy az a javaslat, amelyet József főherceg egy magyar nemzeti intézmény feltámasztása s a meglevőnek gyökeres átreformálása végett terjesztett eléje, sehogyan se volt ínyére. A „grande armée" 1812. évi rettentő tragédiája, az 1813—1814-i felszabadító háborúk sikere, Napoleon szerencsecsillagának 1815-ben történt végső letűnése, végül pedig a fegyveres erőnek akkor kezdődött apasztása, mind olyan tényezők voltak, amelyek látszóan a régi rendszer fenntartása mellett s a nádor javaslata ellen szólottak. így azután minden, tehát az insurrectio is, úgy maradt, ahogyan volt. Már pedig meg nem dönthető törvény, hogy megállás semmiféle intézmény életében nincs. Buknia kell valamennyinek, ha nem halad tovább a természetes fejlődés biztos útján. A magyar nemesfölkelés a napoleoni háborúk végén is ugyanabban az állapotban volt még, amelyben a forradalmi háborúk kitörése találta; holott ez a zivataros és véres 24 esztendő éppen a hadügy terén szült leggyökeresebb átalakulást, amelyhez tehát minden katonai intézménynek alkalmazkodnia kellett, ha életrevalóságát akarta bizonyítani. A magyar nemesinsurrectió el volt már 1792-ben is avulva, annál inkább 1815-ben, s így régi alakjában nem is volt többé fenntartható. Papiroson még sokáig tengődött ugyan, de voltaképen már az 1809 június 14-én vívott győri csatában meghalt s akkor behantolt sírjából nem is támadhatott fel többé soha. Oyalókay Jenő.t