Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig. I. Unalmas régi nóta, gondolják majd sokan, ha a fennti címet elolvassák. Hát réginek bizony elég régi; úgylehet, hogy unalmas is, de legalább nem olyan szomorú, mint az a gyászinduló, amelyet a balsors, a szörnyű világégés jóvoltából, reggeltől estig szüntelenül a fülünkbe muzsikál. A napoieoni háborúk kora, ha nagy vihar és földindulás járt is a nyomában, sokkalta boldogabb volt a mi sivár és vigasztalan jelenünknél. Boldogabb, mert akkor nem akadt — vesztett hadjáratok egész sora után se — magyar ember, aki arra vetemedett volna, hogy idehaza, a hősiesen küzdő hadsereg háta mögött, fenekei tül felforgatva mindent, nemzetét a végső romlásba taszítsa. Bármennyi veszedelmet és nyomorúságot zúdított is reánk a XVIII. század vége s a XIX. század eleje: Magyarország ép határokkal, meg nem csonkított ősi területtel, bontakozott ki a titáni viadalból. Pedig 1792-től 1815-ig csak indőnként ült el a harc s minden egyes szünet után fokozott hevességgel és erővel lángolt fel újra. Ez a 24 esztendő a magyar vitézségnek legendás korszaka volt s a nagy tömegekben alkalmazott magyar huszárság — Nagy Frigyes idejére eső" káprázatosan szép első virágzása után —, most érte meg a. másodikat. A szűnni nem akaró hosszas háborúkban a magyar katona mindig ott járt, ahol a legsűrűbb rendet vágta a halál. Sok-sok ezerszámra harcolt a legénység soraiban^ de ott látjuk tündökölni a tisztikarban is, a legkisebb rendfokozattól a legnagyobbig mindenütt, csattanós cáfolatául annak az unos-untalan ismételt panasznak, hogy magyar ember a közös hadseregben nem boldogulhatott.1 1 1792-től 1816-ig mindössze 92 magyar tábornok szolgált a es. k. hadseregben. Törzs- és főtiszt, természetesen, sok-