Századok – 1925-1926

Értekezések - GYALÓKAY JENŐ: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig 126

„ A MAGYAR NEMES INSURRECTIO REFORMTERVEI 1797-TÖL 1809-IG. 127 Erre az időszakra èsik a hazánk történetében, sok századon át, olyan fontos szerepet játszott magyar ne­mes insurrectiónak négy utolsó felülése is. A nemesfölkelés ősi intézménye, az állandó hadse­reg megteremtése után is tovább élt, annak a gondolat­nak megtestesüléseként, hogy akié az ország földje, az gondoskodjék annak védelméről is. S ha igazságot aka­runk tenni, akkor el kell ismernünk, hogy az annyit gán­csolt és ostorozott magyar nemesség, a most szóbanforgó időben is becsülettel rótta le ezt a kötelességét. 1797 és 1809 között mindössze 136.177 embert szólított talpra in­surgens hadseregként. Benne szolgáltak legjobb főúri és köznemesi családjaink tagjai, jórészben fényes tör­ténelmi nevek viselői,1 akiken bizonyára nem múlott, hogy a hadiszerencse nem jutalmazta érdeme szerint a sok fáradozást és áldozatkészséget. Méltó, sőt szükséges tehát a nemesfölkelésnek leg­alább utolsó hadrakeléseivel s az azok nyomán született reformtervekkel is foglalkoznunk, mert az insurrectió­nak éppen a napoleoni háborúkra eső szereplése lett mi­nálunk annyi rosszakaratú ráfogásnak — sőt egy na­gyon elterjedt trágár szállóigének is — állandó cél­táblája. Ennek tudható be, hogy általánosan lábrakapott ha­mis felfogás szerint, az insurgens hadsereg csak afféle sebtében összetákolt gyülevész had volt, amelyet csürhe módjára hajtottak az ellenség elé — a vágóhídra. S ha egyszer megszaladt, hazáig többé meg se állott. kalta több. Igaz ugyan, hogy 1815 után nagyszámú magyar tiszt is megvált a katonaságtól, de ennek a monarchia nyo­morúságos pénzügyi helyzete volt a legfőbb oka, amely, a hadsereg 1828-ig tartott csökkentésével kapcsolatban, telje­sen megrontotta az előléptetést. így azután magyar vagy nem magyar, aki csak tehette, más pályán keresett foglal­kozást. Az említett 92 magyar tábornokból 1792 és 1816 között meghalt (vagy elesett) 48; az élvemaradottak közül 1816 ele­jén még aktiv szolgálatban volt 19, nyugalomban 25. 1 Íme mutatóba egy kis sorozat: Almássy, Amadé, And­rássy. Bárányi, Barkóczy, Batthyány, Beöthy, Bornemissza, Csáky, Csekonics. Dessewffy, Dobozy, Erdődy. Esterházy, Fáy, Fejérváry, Festetics, Forgách, Fráter, Gerliczy, Görgey, Gyulai, Hadik, Haller, Illésházy, Ilosvay, Kállay, Kálnoky, Károlyi. Kazinczy, Majthényi, Máriássy, Nádasdy, Pálffy,. Péchy, Perényi, Révay, Reviczky, Rhédey, Semsey. Szacsvay, Szapáry, Szemere, Szentiványi, Szlávy, Sztáray, Újfalusey,, Vay, Vécsey, Wenckheim, Zay stb., stb.

Next

/
Thumbnails
Contents