Századok – 1925-1926

Értekezések - RÉDEY TIVADAR: Jókai és a történelem 113

120 RfcDEY TIVADAR. .junknak hiányoznék, ha Munkácsy a Honfoglalás-képen, őt is oda nem festette volna Árpád környezetébe. Hanem történeti valószínűség dolgában Leventé-jében sem igen áll közelebb a honfoglaláskori reálitáshoz, mint Munkácsy képén. A valószínűség helyett itt is annak illúzióját kapjuk; illúziót pedig nem éppen a tudományos „elvonás" szokott nyújtani, inkább a mese, mit bizony „a képzelem vázlatoz". Nem csoda, ha Jókai a maga dolgozásmódjának ily módszerkérdései felől néha jóhiszemű tévedésbe esik, hiszen saját művészi természetét is nem egyszer félreismeri. Van úgy, hogy egyik vagy másik művének túlzó reálizmusa miatt mentegetődzik. Máskor meg inspirációjának fogyatékosságáért tart bűnbánatot, mondván r „Ami hiánya van művemnek, azt egyéni ihlettségem rovására kérem számítani, aminek korlátoltságát én magam legjobban elismerem". Az ilyesmit — ha Jókai naiv önismeretével is nem volna teljes összhangban — már-már hajlandók volnánk kritikusai felé irányított diákos kötődésnek tartani. Az ugyancsak Árpád-kori Bálványosvár-hoz fűzött kommentárjaiban szintén azon erősködik, hogy történelmi tárgynál a valóság-adatok oly mértékben tiszteletet parancsolnak, hogy előttük a költő inkább lemond a maga jogairól. S ez önkéntes lemondásban némileg a nagylelkűséget is sejteti e szavaival: „Az én történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra a nagy szabadalomra hivatkozzam, ami a költőknek mindent megenged"... stb. Hanem magát a regényt elolvasva, arról is meggyőződhetünk, hogy a valóság oltárán feláldozott költői licenciával azért még mindig elég nagy mértékben él-Szívesen élt volna vele a Rákóczy fia befejezésében is. Már-már szőtte a szép legendát „Bujdosó György"ről, ki apja örökéért fegyveresek élén áttör a határon, de foglyul ejtik, s mikor fogságából kivágná magát, vitézi halált hal. De Thaly Kálmán felvilágosította, hogy e hagyomány tarthatatlan; Rákóczi György békén Franciaországban maradt. Erre Jókai Clio vétója című utószavában elégikusan lemond a szép megoldásról: „Egy történetíró barátom, ki a Rákóczi-korszak minden adatait legjobban ismeri, legújabb kutatásai nyomán mind a história, mind a hagyomány adatainak felhasználásától letiltott Clio kérlelhetetlen vétójával." A letiltott Jókai hősiesen állja >8 a tilalmat, hanem azt mégsem állja meg,