Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Tóth László: A pápai udvar lakásviszonyai a XIII. sz. második felétől a XIV. sz. közepéig. Ism. Bartoniek Emma 88

•88 TÖRTÉNETI IRODALOM, gazdag analóg anyagot. Véleményünk szerint ugyanis ugyanazon érvek alapján, amelyekkel Dopseh a római kontinuitást német és frank területen igazolja, Erdélyben annak megszakadása tűnik ki!" De nem csupán a módszer kérdésében kell a magyar történésznek figyelemmel lenni ezen műre. Megérdemli figyelmünket abból a szempontból is, hogy a germánok kultúrájára vonatkozó nézetei analógiába hozhatók a magyar őskultúrára vonatkozó teóriákkal. A germánok kultúrálatlanságát bizonyos germanofob történészek propagálták, a magyar őskultúrát is külföldi politikai ellenfeleink negligálták. Erre vonatkozólag jellemzők Hóman B. következő sorai: „A ,nomád' rabló magyarok'-nak az irodalomból ismert szomorú képe nagyon emlékeztet a római kultúra minden eredményét leromboló, vad germánokról alkotott, s a nyugati történetírásban meggyökeresedett, de az újabb kutatások által sokban megcáfolt elfogult felfogásra." Nem mellőzhetjük el végül megemlíteni azt a felemelő hatáet, amit ez a mű az olvasóra gyakorol. Az alapjában továbbélő római kultúrát csak az adott berendezéseket respektáló művelt germánság tudta, az is csak hosszú idők után, részben átalakítani. Ez a nézet sokkal igazabb és sokkal vigasztalóbb az ellenségeinktől halálraítélt magyar kultúra szempontjából, mint a régibb történeti beállítás. ürünwald Béla. Tóth László: A pápai udvar lakásviszonyai a XIII. sz. második felétől a XIV. sz. közepéig. (A Szent István Akadémia történelmi, jog- ós társadalomtudományi osztályának felolvasásai. I. köt. 7. sz.) Budapest, 1924, kiadja a Szent István Akadémia 8°, 54, (1) 1. Beható és megbízható részletkutatások nélkül a synthesis nem tudja megközelíteni a valóságot, s derék munkát végzett éppen a synthesis számára, aki egy elszigetelt, jelentéktelennek látszó, de a történeti jelenségek komplikált szövevényében mégis csak szerepet játszó jelenséget jól feldolgoz. A fentjelzett dolgozat is bele tudja illeszteni jelentéktelennek látszó témáját a történeti élet egy nagy, életbevágó átalakulásába, helyesebben e nagy mozgalmat egy izolált jelenségen szemlélteti. Munkájának tárgyát: a pápaság XIII—XIV. sz-i lakásviszonyait biztos és szerencsés kézzel helyezi el e korszak legmélyrehatóbb gazdasági mozgalmában: a termény gazdálkodásból a pénzgazdálkodásra való átmenetben. A bevezetésben vázolja ez átmenetről, különösen a pénzgazdálkodás kezdeteiről vallott felfogását, s ebből — a fejedelmi (pápai) udvarok e korszakbeli utazásainak gazdasági jelentőségén keresztül — átvezet tulaj donkiépeni tárgyára,.