Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. I. köt. Ism. Iványi Béla 167

168 történeti irodalom. 168 tésének1

és első terjesztőinek, különösen pedig Fischer András és Leudischer György működésének történetére, azután az ev. egyháznak szepességi szervezetét mutatja be, majd áttér a confessio Pentapolitana és Scepusiana méltatására, a Liber Concordiae-nek a Szepességen való behozatalára, amelynek példányait, úgy látszik, Batthyányi Boldizsár küldötte meg Grádeci Horváth Stansith Gergelynek, amint ezt egy 1582 október 3-án Szalónakon kelt és Gergelyhez intézett leveléből következtethetjük.2 Bruckner műve 128. lapján tárgyalja ezt, s e lap második bekezdésében említi, hogy Bornemissza Gergely szepesi prépost 1551 dec. 31-én Svábócon fogadta az esperesség lelkészeit. Ez az évszám nyilvánvalóan sajtóhiba, vagy tévedés, mert hiszen egyrészt Bornemissza Gergely 1561—1584-ig volt szepesi prépost,3 másrészt pedig tudvalévő, hogy a Liber Concordiae terjesztőjének, Grádeci Horváth Stansith Gergelynek Junius Menyhért, a strassburgi egyetem rektora 1582 aug. 28-án állítja ki tanulmányai befejezése után a távozási bizonyítványt.* Ennélfogva egész természetesen hibás a 129. lap második bekezdésében említett 1552 január 29-iki dátum is. A Szepesség reformációjának egyébként egyik oszlopa a Grádeci Horváth-Stansith-család volt, s különösen a föntnevezett Gergely, aki úgy a külföldi, mint a hazai protestáns nagyságokkal élénk összeköttetésben állott. így például Batthyányi Boldizsáron kívül vallási ügyekben levelezett Nádasdy Ferenccel, akinek uradalmaiba Gergely a Szepességről küldött németül és tótul tudó prédikátorokat.5 Összeköttetésben állott Gergely a Bécsben élő Balási Istvánnal is, aki theológiai kérdésekben fordul Gergelyhez s egy ízben véleményét kéri, hogy vájjon a faragott képeket nem kell-e kihányni az egyházakból?6 1 A Varkócs-családnak, sőt mondhatni dinasztiának tagjai is lutheránus érzelműek valának. Varkócs Menyhért 1556 augusztus 9-én Mekcsei Ferenc szepesi őrkanonok és társai előtt végrendelkezik, s a végrendelet egyik pontja így kezdődik: „Item parocho de Cruce ordino decem florenos et postilla Lutheri...". — Az itt szereplő Mekcsei Ferenc 1562 február 1-én végrendelkezik. Könyveiről úgy intézkedik, hogy „que sunt cristiani dentur docilibus, ethnici vei heretici comburrantur". — Grádeci H. Stansith lt. Nagyőr: Őrig. 13. — Máriássy lt. Márkusfalva, új rendezés 1562 febr. 1. 2 A kérdéses levélben azt írja Batthyányi Gergelynek, hogy már egyetlenegy Liber Concordiae sincsen, mert mind elkelt, ha majd ismét hoznak, tudatni fogja. A levél eredetije a nagyőri Horváth-Stansith ltárban. 3 Hradszky: Initia, progressus et praesens status capituli... de Monte Scepusio. Szepesváralja, 1901. 404. 1. 4 Gr. Horváth-Stansith ltár: Orig. 6. 5 U. ott. 1586 okt. 1, 1586 dec. 6-án kelt levelek. 6 Gergely a feltett kérdésre ezt válaszolta: „Az képeknek az templomokból való ki mozdétásáról mivel hogy Nagyságod tudni kévánnia ez az én mondásom. Az prédikátor giakor prédikállásal és kereztieni tudomániának (mint Luther uram és nem liémeli vi tudomani találó megzédült