Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Bruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. I. köt. Ism. Iványi Béla 167

történeti irodalom. 169 A XVI. század második felében s a XVII. század elején nagy szolgálatokat tett a protestáns ügynek a Máriássycsalád is, különösen Ferenc és Pál, akik nemcsak a márkusfalvi iskola megalapításával és fenntartásával, hanem a protestáns szellemi könyvek terjesztése által is kitűntek. Így pl. kétségtelen, hogy a híres Bornemissza Péter könyveinek legbuzgóbb terjesztői a Szepességben ők voltak.1 Szerző az első részt a szepesi egyház szervezetének ismer-, tetése után a naptárreform helyi történetével - és a szepesi prépostoknak a fraternitásokhoz való viszonyának leírásával fejezi be. A munka második részében „Az ellenreformáció kísér, letei és győzelemre jutása a Szepességen" cím alatt (183— 355. 1.) előadja szerző a katholiküs vallási visszahatás történetét s Pethe Márton nagyváradi püspök és szepesi prépost föllépésével kezdve, elmondja az ellenreformáció kísérletezéseit, a minoriták, a jezsuiták, a pálosok, a Csáky-család ellenreformátori tevékenységét, ennek sikereit s végződik ez a rész, amely 23 fejezetre oszlik, a Lubomirszky lengyel staroszta által 1674-ben Szepesváralján felállított bírósági (judicium compositum) működésének történetével, annak az ítéletnek a vázolásával, amelyet ez a bíróság hozott meg s amellyel a Szepesség ellenreformációja győzelmes befejezést nyert, mert hiszen ezen ítélet folytán a Szepesség negyvenegy utolsó evangélikus lelkésze is kénytelen volt innen távozni s legnagyobbrészt Németországba vándorolni. Művének e legterjedelmesebb része után szerző áttér a harmadik rész tárgyalására, melyben a szepesi ev. egyház emberek hatta) zorgalmatos tanétásával az bálvániozást irtsa ki. Ez penig az züben vagion. Ezt ki veuén az mint Jerusálemben az kerubin, pomogranátok, oroszlániok képi sem nem ártottak és Kristust is az cházár képe meg nem rettentette. Ez képpen az templombeli képek akar Írottak, akar faragottak legienek, vezteg álhatnak. Sőt még (imádás avagy tisztelet kivöl) emlékezetre meg is tartathatnak. De ez nemellieknek az szokások, hogy az képek ellen kezdik az hadat és végre Kristust az ív zeméliében és vég vachoráiában is bele hozzák. Ezektől Nagyságod idvessége veztése alatt, mint az megtestesölt ördögöktől érizze magát. Tanáchot kérdet Nagyságod, tanáchod adok. És ziuem zerént adok." — Eredetije Nagyőrön a gr. Horváth-Stansith ltárban. 1 1578 máre. 16. Pozsony. Bornemissza Péter levele Máriássy Pálhoz, melyben többek közt írja: „írja meg kegyelmed, hány emberre való könyuecet külgyec: Én huszonhat emberre valót szántam, mind az négy részből, az mintegy két száz forint érő lenne." Máriássy lt., Márkusfalva, Batizfalvi rész. — Ugyanitt VI. csomó 75/c. 1586 febr. 10; ugyanitt Máriássy rész, új rendezés: 1585 febr. 26; 1590 május. 2 1584 január 20. Kassa. A szepesi kamara a felségtől 30 példány új naptárt kér. Ekkor Kassa és a többi városok és megyék még a régi naptárt használták (nemcsak vallási okokból), a mi rendkívül sok zavart okozott. Orsz. Levéltár, szepesi kamarai iratok, Liber expeditionum III/183. 1. iü Î •