Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

86 BÍRD VENCEL. De a török történetírók a keresztényeket érintő dolgokban nem megbízhatók. Náluk a kézcsók, a császár és fővezér lábaporának megcsókolása, vagy az arcnak, homloknak a magas küszöbhöz való dörzsölése állandó kifejezés, amellyel a császár vagy a fővezér előtt mutatott tiszteletnyilvánítást jelezték. E kifejezéseket az erdélyiek is eltanulták, így Bethlen Gábor szájából is halljuk, hogy azt írta a császárnak: Nagy alázatossággal orcámat hatalmasságod lábaihoz súrolván...1

Az érsekújvári találkozásnál jelen volt Rosnyai Dávid török diák, aki élete jórészét a portán töltötte és jól ismerte a török tiszteletnyilvánítás formáit s szemrehányással sorolta fel a hibákat, amelyeket az erdélyiek a megtisztelésnek, amelyet a török mutatott, rovására elkövettek. Elmondja, hogy amikor Apafi közeledett, a fővezér megparancsolta, hogy a csauszpasa (udvari kapitány) és a jelenlevő moldvai és havasalföldi vajdák menjenek elébe. A moldvai vajda e szerepet megalázónak tartotta, azért betegnek tetette magát, csak hadait küldte ki, a havasalföldi vajda azonban kivonult s a csauszpasával együtt a fejedelmet a fővezér sátoráig kísérte. A törökök tapsoltak, hogy még az erdélyi fejedelem is udvarhoz jár hozzájuk. A fejedelem kardosan ment a fővezér elé, vele kezet fogott s ugyanolyan bársony tábori székre ült, mint a fővezér. A havasalföldi vajda s a török főurak ellenben ezalatt talpon „udvarolnak" a kerevet mellett a földön.2 A megtisztelés annyii'a nyilvánvaló volt s a vajdákkal szemben annyira feltűnő, hogy később Béldi Pál e találkozásra hivatkozva azzal bátorította a fejedelmet: ,-,Istennek hála, még hire sem volt köztünk annak, hogy egyenlő számban tartott volna bennünket a porta az oláh uraimmal, mint ebben Nagyságod maga tud többet aá érsekújvári út alkalmatosságával..."3 Szó sem volt tehát köntöscsókolásról, ellenben a vajdák régtől fogva megcsókolták a fővezér köntösét. A fővezér maga is hívta őket, hogy így köntöscsókolással hűségüket kifejezzék. Ha meg a vajda nem jelent meg, ezért hatalmának elvétele járt.4 1 Rosnyai Dávid Tört. Maradványai 75. 1. 2 U. o. 330—332., 359—366. 1. 3 Török Magy. Állam-okmánytár (Szilády-Szilágyi) V. 139—140. 1. 4 Rosnyai i. m. 277., Erd. Tört. Adatok (Miké Imre) II. 131.