Századok – 1923-1924

Értekezések - BIRÓ VENCEL: Erdély és a porta 76

ERDÉLY ÉS A PORTA. 85 fogadásról előzetesen tárgyalás folyt, a király belépésekor a császár felkelt helyéről, három lépésre eléje ment és őt leültette. II. Rákóczi Ferencnek, amikor a császárnál kihallgatáson volt, karjába jobbról-balról udvariasan egy-e

gy, török udvari tisztviselő kapaszkodott s mély meghajlásra kényszerítették. Ez már abba a korba esett, amikor a fogadás szabályait megszigorították; egyébként Rákóczi már akkor nem volt uralkodó fejedelem. A tiszteletnyilvánítás e módját a törökök a perzsáktól tanulták, ahol a leborulás az imádással ért fel. Keleten a kézcsók bevett szokás volt. Amikor Kakas István, Rudolf magyar király követe Moszkvában járt, előírás szerint az orosz fejedelemnek kezet csókolt. A vajdának az alattvalók kezet csókoltak Moldvában és Havasalföldön is. Ha esetleges találkozásnál János Zsigmond példájára későbbi erdélyi fejedelem a császárnak kezet csókolt volna, ez már a tiszteletadás elviselhetőbb formája lett volna. De arról szó sem esett, hogy a fejedelem a császár köntösét megcsókolja, amint ezt a moldvai és havasalföldi vajdák megtették. A porta a tőlük megkívánt köntöscsókolást hűségük bizonyító jelének vette, azért ha a vajdák gyanúba estek, akkor köntöscsókolásra őket berendelték. Ugy látszik, hogy e berendelés 1650-ben történt először. Ekkor új császár lépett a trónra s a fővezér azt kívánta, hogy a vajdák csókolják meg a császár köntösét. Az eset feltűnést keltett. Egy aga mintegy tréfálkozva mondotta az erdélyi állandó követnek, Jósika Farkasnak: Hátha a fejedelmet is előkívánnák, hogy csókolja meg a császár köntösét? Mire Jósika felelt: Nem olyan az erdélyi fejedelem, mint a vajdák, hanem más fejedelem, nem tartozik azzal.1 Annál kevésbbé csókolta meg a fejedelem a fővezér köntösét. Bethlen Gábor, amikor a fejedelemség megszerzésére engedélyt kapott, a portán a jelenlevő pasáknak köntöst, kezet csókolt, de akkor még nem volt választott fejedelem. A török történetíró szerint Apafi Mihállyal, amikor fejedelemmé lett, a vezér kezét megcsókoltatták, amikor meg a fővezérhez Érsekújvárra ment, ennek a lábaporát csókolta meg.2 1 Erdély és az Északkeleti háború (Szilágyi Sándor) I. 145. 1. 2 Evlia Cselebi Magyarországi Utazásai (Török-Magy. Tört. Emi. írók) I. 113., 328. 1.