Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Holub József: Tagányi Károly † 833

TÁRCA. 835 „tardi ingenii est rivulos consectari, fontes rerum non videre" kutatásai mind szélesebb és szélesebb kört öleltek át. Benne is megvolt az a valóságérzet, amit oly szépen fejt ki Salamon Ferencnél: a szavakból reális értelmet, dolgot állítani elő; „ez azonban — írja — csupán a gondolkodó emberek privilégiuma, ... a gondolkodót azonban •minden egyes szó zavarba hozza, megrázkódtatja, útjában megakasztja mindaddig, míg annak valódi értelmével nincsen tisztában". Ilyen volt Tagányi Károly maga is s ezért publikált aránylag oly keveset ő, aki majd félszázadon át folyton kutatott, dolgozott és tanult. Nyitra megye történetéből csak néhány előtanulmánya látott napvilágot, de hogy mily tisztán és helyesen látta a megyei monografus feladatát, azt már a Bereg vármegye történetéről írt bírálatából látjuk (Századok, 1882), amelyben kimutatja, mennyire helytelen az a programm, amelyet a Történelmi Társulat 1872-ben adott ki; rendszeresen kidolgozta felfogását erre vonatkozólag abban a véleményében, amelyet Társulatunk megbízásából 1894-ben készített a megyei monográfiák tervrajza tárgyában. De ha, nagy veszteségünkre, ily mintául szolgáló monografia nem is került ki tollából, ezirányá kutatásainak köszönhetjük Szolgagyőr kérdésének tisztázását (Századok, 1882), Szolnok-Doboka megye kialakulásának történetét (1901) s végül alapvető, klasszikus tanulmányait Vármegyéink eredetéről (Tört. Szemle, 1913) és Megyei önkormányzatunk keletkezéséről (Ért. a tört. tud. kör., XVIII. 6.). Gazdaságtörténeti kutatásai is ide vezetendők vissza ; ezeknek eredményei a földközösség története, mely külföldön is nagy feltűnést keltett, az Erdészeti Oklevéltár három hatalmas kötete s az egyideig általa szerkesztett Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében megjelent kisebbnagyobb dolgozatai. Ily irányú kutatásai közben természetesen szorosabb kapcsolatba került a nyelvészettel is, amelyet már Nyitra megye helyneveinek vizsgálatánál segítségül hívott (Nyitramegyei Közlöny, 1887—89), s ennek eredményeit és támogatását mindig nagy gonddal használta fel tanulmányaiban (1. cikkeit a Magyar Nyelvben, főkép: Gyepii — gyepüelve, Polgár), másfelől már korán figyelmeztette a nyelvészeket, hogy nem szakadhatnak el a tör-53*