Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Holub József: Tagányi Károly † 833

836 TÁRCA. ténelemtől, mert a kultúr javaknál a nyelvészet egymagában lehetetlen s a szavak megértéséhez a dolgok ismerete szükséges. (A besztercei szószedet kultúrtört. jelentősége. Századok, 1893.) Szinte a véletlennek kell köszönnünk, hogy társadalomtörténeti kutatásainak eredményeivel legalább részben megismerkedhettünk. Erdélyi László a Történeti Szemle 1914. évfolyamában Anonymus korának társadalmi viszonyairól szólván, több helyt foglalkozott Tagányi Károly nézeteivel; ő erre ugyanott hosszabb válaszban reflektált, ami arra késztette Erdélyit, hogy terjedelmes dolgozatban fejtse ki álláspontját Árpád-kori történetünk legkritikusabb kérdéseiről. (Tört. Szemle, 1914—16.) Erre írta meg s adta közre a Tört. Szemle 1916. évi folyamában Tagányi Károly majd másfélszáz oldalra terjedő Feleletét, Ez mint polemikus irat nem rendszeres természetesen, ellenben óriási anyaga és fontos megállapításai révén kimeríthetetlen kincsesbányája lesz mindenkor Árpád-kori társadalomtörténetünk kutatóinak. Ez és a Hazai élő jogszokásokról írt munkája (1919) tárják elénk legteljesebben ritka történetírói kvalitásait: káprázatos gazdagságú apparátussal dolgozik, a levéltári anyag s a magyar irodalom mellett a német, angol, francia, lengyel, cseh és orosz irodalom idevágó jelentősebb termékeit mind felhasználja; a nyugati és szláv analógiák világánál az ő keze alatt beszédessé vált elszigetelt néma adatok reflektorszerűen világítanak meg nagy területeket, másutt éles megfigyeléssel fedezi fel a kapcsolatokat s értékesíti a legszélesebb körben az így nyert eredményeket. „Világi vágyódásoktól tiszta tudós" volt ő, de azért keserűen kellett éreznie azt a meg nem érdemlett mellőzést, amelyben része volt. Öt azonban tudományos munkálkodásában ez sem tudta megzavarni, a legutolsó időig fáradhatatlanul dolgozott s részben ez is siettette korai halálát. Akadémiai rendes tagsági székfoglalóján az utolsó napokban késő éjjelekig dolgozott: egyik legnehezebb probléma megoldásával akarta megyetörténeti kutatásait betetőzni: a nemesség helyzetét akarta tisztázni a királyi vármegyében, de tanulmányából csak tizenegy ívoldalt írt meg szép gyöngybetűivel, amikor betegsége ágynak döntötte, ahonnan többet már fel sem kelt. Lakása a Lánchíd mellett a Dunára nézett, amely