Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Mályusz Elemér: Városi kiváltságlevél-e az 1257-i túróci privilégium? 824

TÁRCA. 825 kiváltságait tartalmazza. Bírálóm sem vonta kétségbe, hogy az 12654 igen bő oklevél a liptói populns szervezetét tartotta fenn s mert az egyezés, ha nem is szavakban, de lényegében megvan, rendelkezéseit nyugodtan lehet általánosítanunk és kiterjesztenünk az egész zólyomi uradalom területén lakó azonos népelemre. A pénzadó, a negyven mansionként fizetendő terményadó, a lmdiinénnek ugyancsak negyven mansionként való eltartása (az 1257-i oklevél „unum hominem equitem" kifejezését véleményünk szerint semmiképen sem lehet „lovas vitézre" fordítani; ez a kifejezés arra az emberre vonatkozik, aki a hadimént elvitte a király seregéhez), a comes részesedése az elhalt vagyonából egyaránt előfordul mindkettőben, az 1257-i oklevél azonban szigorúbb, nagyobb terheket ró a turóci populusra, úgy hogy az 1265-i egyes pontjaiban már jelentős könnyítést jelentett. Pl. az 1257-i ezerint minden mansio két pondust fizet Szt, Márton napján, az 1265-i szerint pedig Szt, Györgykor 12 dénárt, azaz 40%-kai kevesebbet, s csak ha elmulasztja a fizetést, akkor fog'ja csak Szt. Márton napján a két pondust fizetni. Furcsa dolog volna, ha a városi, kiváltságolt népelem terhei súlyosabbak lennének, mint a falvakban lakó köznépé, amelyet bírálóm minden áron rabszolgasorsban levőnek akar látni! S ezzel elérkeztünk a turóci privilégium két olyan pontjához, amely valóban nincs bent a liptóiban: a populus falvaiban szabadon választja bírált s szabadon mehet egyik faluból a másikba, amely a zólyomi comes hatásköre alá tartozik. De ezt is csak azért tartja oly lehetetlennek, mivel a populust túlságosan jognélkülinek gondolja. A jobbágyságnak, amellyel azonos a populus, az egész középkoron át szabad költözési joga volt; itt pedig korlátozva van á zólyomi uradalom területére, azaz a köznép nem telepedhet át a királynak más, nem azonos szervezetű uradalmába. Ha az egységes jobbágyosztály kifejlődése után a XIV. században mindenki szabadon mehet az egész országban egyik földesúrtól a másikhoz, úgy egy századdal korábban az a természetes fejlődési fok, ha egy-egy uradalom területére korlátozva élvezik ezt a jogot. Hogy a királyi uradalom jobbágyközsége szabadon választhatjá bíráját, aki felette kisebb ügyekben ítél, mint a mai falusi bíró is egy bizonyos értékhatárig, az lehet meglepő, de csak azért, mert nincs közigazgatástörténetünk sem a középkorról, sem az újkorról, még a XVIII. századról sem, amely időről pedig már emlékeink is nagy számmal maradtak fenn s mert ez a kérdés még csak vizsgálat alá sem került. Nem szólunk arról, hogy az Árpádkorból is sok adat van, amely nem városi lakosság, hanem falusi populns bíróválasztási jogáról szól,1 hanem csak a 1 Pl. 1240. a győrmegyei Ság. Nyúl, Tarján és Écs falvak (Endlicher: i. m. 448 1.), 1243. a jászéi prépost népei (u. o. 463 1,), 1279. a sági prépost népei (Fejér. V. 2. 591.).