Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Tárca - Rédeyné Hoffmann Mária: Adalék a magyar emigrációhoz 820

TÁRCA. 823 solon le droit des gens, et soyez sûr, que le Gouvernement de Heng rie se trouvera bien heureux de faire le même à l'égard de tout Agent diplomatique par l'envoie digne le Gouvernement des États-Unis voudra bien honorer la Hongrie. Le Sousigné saisit cette occasion pour exprimer à Monsieur le secrétaire d'état l'assurance de sa plus haute estime. Pesth le 17 Juin. 1849. Le Ministre des Affaires étrangères de la Hongrie G. Batthyány Kázmér. De miért francia szövegű ez a megbízó levél? — kérdjük csodálkozva, s az észrevételben tulajdonképen már benne rejlik e vitás kérdés egész magyarázata. Ez okmányon kívül a Pulszky-hagyaték a Pivány-féle amerikai bemutató levélnek francia példányát is őrzi. Azt hiszem tehát, bízvást föltehető, hogy Pulszky mind a két okmánynak francia példányát vette el Dambourghytól, aki Amerikában ugyanezen okmány angol példányát mutatta be, még pedig valószínűleg mind a kettőét, mert csak a kettővel együtt tudott teljes súllyal föllépni. Hogy Pivány ezt a sokkal rövidebb és szorosan a Dambourghy személyének szóló okmányt (melyet az imént közöltem) nem ismerte, érthető. Mert ez nem lévén nyilvános érdekű, a hírlapokba nem került bele. Pulszky két okmányából kitűnik, hogy a megbízó levél két nappal később, június 17-én kelt. Mind a kettőnek csak az aláírása eredeti, mind a kettő pecséttel van ellátva. A bemutató levél pecsétje kisebb: „A külügyminisztérium pecséte"; az ügyirat aktaszáma 167/k. ü., a megbízó okmány pecsétje nagyobb: „A magyar külügyminisztérium pecsétje 1849"; aktaszám nincs. A név helyesírása a két francia s az egy amerikai okmánynál változó. Piványnál: Mr. Damburghy, a Pulszkyféle bemutató levélen: Monsieur Dambourg, a megbízó levélen Major Edouard Dambourghy. LTtóbbi azért is érdekes, mert igazolja Dambourghyt Pivány gyanújával szemben, mintha az őrnagyi címet később, Amerikában adományozta volna magának, — nagyobb tekintély kedvéért. Ha Dambourghy az amerikai okmányt hamisította, — ez ellen mitsem használt volna Pulszky bármely elővigyázatossága, ha pedig a magyar külügyminisztérium két nyelven állította ki okmányait s Pulszíky csak az egyik és mert francianyelvű, amúgy is fölösleges okmányt vette volna el, ezzel — sajnos — nem segített a magyar ügyön. Dambourghy még szerepet játszott Amerikában, mint distinguished foreigner és Hungarian refugee, de midőn Kossuth és Pulszky 1851 végén Amerikába érkeztek, Dambourghy őrnagy úr már letűnt a nyilvánosság színpadáról. Még Veress Sándor föl jegyzéseiben (A magyar emigratio