Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

TÖRTÉNETI IRODALOM. 801 kiilt. Conrad folytatni akarta az offenzívát Szaloniki bevételéig-, ami akkor nem lett volna nehéz, ezt azonban Falkenhayn, — Görögország semlegességére hivatkozva — elvetette. Ebben még Ludendorff is Conrad ellen nyilatkozott, úgy vélvén, hogy Szaloniki bevétele csa'k a nyugati harctéri helyzetet súlyosbítaná, mert a Balkánról az ántánt oda vinné át csapatait a németek ellen, míg így ez a haderő a Balkánon a bolgárok által tartható sakkban. Ennek az okoskodásnak az események csinálták meg a próbáját: a háború végéig nagy haderőt kellett a Balkánon tartanunk, s végre is Szalonikiből jött a lökés, mely Bulgária kiugrásához s a monarchia összeomlásához vezetett. 1916 tavaszára Conrad nagy offenzívát tervezett német segítséggel, a Velence—Milánó vasútvonalig. Hogy megfelelő számú osztrák-magyar hadsereget vihessen Itáliába, 9 német hadosztályt kért a galíciai frontra Falkenhayntól, — eredménytelenül. E helyett Falkenhayn megindította a szerencsétlen offenzívát Verdimnél, mely döntést még akkor sem hozhatott volna, ha Verdun német kézre jut. Ellenben elutasította Falkenhayn 1916 májusban Hindenburg és Ludendorff javaslatát a rigai hidfő megtámadására (mellyel a készülő nyári orosz offenzívat akarták megelőzni) azzal a megokolással, hogy Verdunnel nagy siker kecsegtet, s a francia hadsereg ott felőrlődik. Vilmos császár Falkenhayn mellett döntött, s így a verduni offenzíva tovább folyt. Közben Conrad is megtámadta az olaszokat, s már a legszebb remények intettek felé, mikor június 4-én Brussilow áttörte Lucknál az osztrákmagyar IV. hadsereg frontját в megingatta a bukovinai arcvonalat is. Ezután az egész nyár az egyre megújuló orosz támadások fölfogásával telik el, a helyzet egyre súlyosabb; az olaszok elleni offenzívát be kell szüntetni, a verdunit is, a Sommenál az angolok táraiadnak, s inog az orosz fronton az egész osztrák-magyar frontszakasz. Hindenburg és Ludendorff ismételten sürgetik a keleti front egységes vezetését, de ebbe nem csak az osztrák-magyar hadvezetőség nem megy bele: úgy látszik, ellene dolgozik Falkenhayn is, ki féltékeny Hindenburgra és Ludendorffra. Csak Brody eleste után ter-I jesztik ki a keleti főparancsnokság hatáskörét Böhm-Ermolli hadseregcsoportjára is, míg a Kárpátok vidékén külön főf parancsnokságot állítanak föl Károly trónörökös számára. Ekkor tette székhelyét a keleti főparancsnokság Brest-Litowskba. Az egyre súlyosabb helyzet és Románia beavatkozása végül is Farkenhayn bukását eredményezte, helyére Hindenburg lépett Ludendorffal. Keleti főparancsnok Leopold bajor herceg lett, vezérkari főnöke pedig Hoffmann tábornok. A tábol-nok ettől fogva természetesen különösen az ő vezetése mellett történt dolgokról szól, de van azért mindenre egy-két találó megjegyzése. Nagyon elítéli — és méltán — a lengyeleket, kik hazájuk fölszabadulását ajándékba kapták к Századok, 1924. VII—X. füzet. 51