Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

802 TÖRTÉNETI IRODALOM. 802 nem állították föl az ígért négy lengyel hadosztályt, de elítéli a politikusokat is, kik nem vonták le a konzekvenciákat a lengyelek magatartásából, s a független Lengyelország agyréméért föláldozták a cárral való békekötés lehetőségét. A korlátlan tengeralattjáró harcról már akkor az volt a véleménye, hogy erkölcsi jogunk megvan rá, de csak akkor szabad megkezdenünk, ha a biztos sikerhez elegendő számú U hajóval rendelkezünk. Sajnos, — elkezdtük csekély szánra hajóval, s időt adtunk az ellenségnek a védekezés kifejlesztésére. Ahelyett, hogy minden hajógyár TJ-hajókat épített volna, nagy csatahajók épültek még a háború alatt is, holott — mint Tripitz megírta — el volt határozva, hogy döntő csatába a tengeren nem mennek bele. Ama napokban, mikor Hindenburg és Ludendorff átvették Falkenhayn örökét, a helyzet hasonlíthatatlanul komolyabb volt, mint mikor Moltke távozott a marnei csata után. Noha az orosz offenzívát sikerült föltartani, lij veszedelem volt Románia támadása, s a borzasztó harcok Verdimnél és a Sommenál, melyek soha többé ki nem tölthető hézagokat ütöttek a német hadseregben. „Itt vesztette el először a német katona hitét az ő abszolút fölényében és helyenkint már föllépett a kishitűség és harc-fáradtság... A tőkét, mely megvolt a büszke hadseregben és a nemzeti lelkesedésben, Falkenhayn tábornok kétéves hadvezetésével elvesztegette, minden eredmény nélkül" — írja Hoffmann tábornok, és ítéletét nem ellenszenv vagy személyes gyűlölködés sugallja: e sorok írójának alkalma volt a háború alatt belétókinteni egy „Streng geheim" jelzésű aktába, mely az 1917-ben tartott „Sedani (német) tiszti tanfolyamok záró-előadása" címet viselte, s ez egykorú összefoglalás mindenben (főleg ami a hadi kimerültséget illeti), megerősíti Hoffmann tábornok előadását. Ludendorff energiájának azonban sikerült még ekkor a katasztrófát elhárítani, sőt seregeink még az ősszel összetörték az orvul támadó Romániát s a karácsonyt már Bukarestben töltötték. De ennek dacára nem volt kétséges, hogy katonailag nem győzhetünk, s menekvésünk csak a gyors béke lehet. Amerika hadüzenete még reménytelenebbé tette helyzetünket. S ekkor a sors még egyszer, egészen váratlanul alkalmat nyújtott, hogy a háborút szerencsésen fejezhessük be: kitört az orosz forradalom. Noha Kerenszky Oroszországa nem akart külön-, csak általános-békét, s 1917 nyarán még nagy katonai offenzívát is kezdett, előrelátható volt, hogy az orosz forradalmi kormány nem állhat ellent a katonák békevágyának. így a legerősebb ellenség kiikapcsolódott s a többi ellen fölszabadult Németország kardja. Am — csodálatos! — Hindenburg és Ludendorff nagyvezérkara éppen úgy elmulasztotta a döntő alkalmakat, mint előbb Falkenhayné. Az olaszok elleni offenzívára csak fi—8 divíziót küldtek segítségül, ez pedig kevés