Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

800 TÖRTÉNETI IRODALOM. 800 Falkenhayn a császár által hiúsíttatta még július 1-én a Posenben tartott főhaditanácsban, s ezzel elveszett az utolsó alkalom a döntő győzelemre. Mikor augusztus közepén Hindenburg és Ludendorff mégis megkapták az engedelmet a Vilna elleni hadműveletekre, már későn volt; az oroszok' visszavonulása Lengyelországból már annyira előrehaladt, hogy most már Vilna bevétele is csak helyi siker volt és már nem fenyegette katasztrófával az orosz hadsereget. Az orosz harctér eseményeiről a tábornok részletesen számol be, állításait adatokkal támogatja, előadása teljesen meggyőző. A háború egyéb eseményeit csak nagy vonásokkal rajzolja meg, de nem kevésbbé meggyőzően. Szerinte 1915 ősze után nyilvánvaló volt, hogy a háborút Németország és szövetségesei emberi számítás szerint meg nem nyerhetik, miután erre az összes lehetséges alkalmakat elmulasztották. Most már a birodalmi kormányoknak mindenképen a békére kellett volna törekedniök, a hadsereg feladata pedig csak az lehetett volna, hogy a békekötésig tartsa magát szilárdul az eddig elfoglalt területeken. Ám a béke elérhetetlen volt, mert a kormány nem jelentette ki határozottan, hogy minden hátsógondolat nélkül, Belgium és Lengyelország visszaadása alapján, keresi a, békét. Pedig, hogy ez lett volna a teendő, Hoffmann tábornok világosan látta, sőt igyekezett ez irányban minden befolyását is latba vetni, mint az kitűnik Bethmann-Hollweggel a lodzi csata napján lefolytatott beszélgetéséből (83. 1.) és Vilmos császár előtt » lengyel kérdés megoldásáról tett jelentéséből is, mely utóbbi — Ludendorff neheztelése folytán — csaknem állásába került (204—20<i. 1.). Károlyi Mihály emlékirataiban azt mondja hogy „Ferenc József birodalmában élők és holtak fölött a német nagyvezérkar volt az úr." Hoffmann tábornok az ellenkező szélsőségről panaszkodik. Lengyelországi első offenzivánk legválságosabb napjaiban Dankl tábornok az A. O. K. rendeletére hivatkozva, megtagadta, hogy a németekkel a Piliczától északra együtt működjék. Ezen sem az A. 0. K.-hoz küldött sürgönyök, sem Vilmos császár személyes közvetítése Ferenc Józsefnél nem változtatott (58. 1.), sőt még az is megtörtént, hogy a csata fordulópontján a Dankl-sereg visszavonulását azzal a parancscsal rendelték el, hogy a velők együtt küzdő német gárdataitalékhadtestet erről csak 6 óra múlva szabad értesíteni (!). A parancsot német telefonisták véletlenül fogták el. Hasonló egyenetlenkedés tette lehetetlenné a szerbiai offenzíva teljes sikerét is. Conrad terve szerint a bolgároknak messze délen kellett volna benyomulniók Szerbiába, hogy így az egész szerb hadsereget elfoghassák. Conrad tervét azonban Falkenhayn nem fogadta el: a bolgárok a Tim oknál nyomultak előre, aminek következményeképen a bolgár és német seregrészek összetorlódtak s a szerb sereg egy része eknene-