Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

történeti irodalom. 797 Mindent elmulasztottak, ezért következett be az összeomlás. Fiainknak, utódainknak s a történelemnek érdeke, hogy megtudják: kinek a bűne volt hát, hogy a háborút elvesztettük — mondja a szerző, és biztosit bennünket, hogy ő nem csak a bukás után spekulatív úton jutott itt hirdetett nézeteihez, kifejtette azokat a háború alatt iis illetékes helyeken, s akkori nézetei konzerválva vannak a feleségéhez naponta írott leveleiben is. Arra szorítkozik tehát mostani kritikájában, amit már az események aktualitása idején is előre látott és megírt. Hoffmann tábornok mozgósítási beosztása szerint „első vezérkari tiszt' volt a keleti (VIII.) hadsereg főparancsnokságánál, ismerte a keleti harcteret és az orosz katonai viszonyokat, amennyire azok a német vezérkar előtt ismeretesek lehettek. Az orosz-japán háborúban katonai attaché volt a japán hadseregnél, ott szerezte meg- az oroszokat illető háborús tapasztalatait is. Érdekes epizódokkal bizonyítja, hogy amennyire elismeréssel tekintettek a japánok a német katonai rendszerre, annyira megvolt már akkor náluk az ellenszenv a német külpolitikával szemben, nem tudták elfelejteni Németország közreműködését a shimonoseki-i békében, amely Japánt a kínai háború gyümölcsétől (Port-Arthur) megfosztotta. A VIII. hadsereg feladata Kelet- és Nyugat-Poroszország védelme volt, azzal a meghagyással, hogy ha az oroszok túlerejével nem bír, a Visztula mögé vonuljon vissza, s ott védekezzék, míg a nyugati fronton a Belgiumon át előretörő német seregek a franciákat felgöngyölítik és segítségül jöhetnek. Az oroszok két hadsereggel, a vilnaival és a varsóival, támadnak, amelyek csak a mazúri tavak láncolatán belül egyesülhetnek; a VIII. hadsereg feladata tehát őket még különkülön megverni. Először a vilnai orosz sereg vonult fel Bennenkampf tábornok alatt s a németek Gumbiimennél rögtön megtámadták. Augusztus 20-án, midőn a helyzet igen kedvező volt, egyszerre jelentés jött, hogy Soldau és Ortelsburg között a varsói orosz sereg (Samsonow tábornok) átlépte a német határt, s a VIII. hadsereg hátát fenyegeti. V. Prittwitz tábornok, a VIII. hadsereg főparancsnoka és vezérkari főnöke, gróf Waldersee, már arra gondoltak, hogy a Visztula mögé vonulnak vissza, de Hoffmann tábornoknak sikerült meggyőzni őket, hogy célszerűbb lesz ellenoffenzivába menni át a déli orosz sereg ellen. Kiadták tehát a parancsokat a Rennenkampf elleni harcok megszakítására s a sereg azon szükséges átcsoportosítására, mely végül a tannenbergi győzelemre vezetett. Időközben azonban Berlinben ismeretes lett v. Prittwitz tábornok előbbi elhatározása (a Visztula mögé vonulás), s miután arról még nem értesültek, hogy ezt a tervet már v. Prittwitz elejtette, visszahívták őt vezérkari főnökével együtt, s helyükre Hindenburg és Ludendorff tábornokokat vezényelték. A továbbiakban Hoffmann tábor-