Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Hoffmann; Max.: Der Krieg der versäumten Gelegenheiten Ism. Grexa Gyula 796

798 történeti irodalom. 798 nok ismerteti a tannenbergi csata lefoyását, s annak a véleményének ad kifejezést, liogy a győzelem valószínűleg a főparancsnokságban bekövetkezett változás nélkül is meg lett volna, habár talán nem oly teljes mértékben. Igen fontos tudósítása még Hoffmannak, hogy a tannenbergi győzelmes harcok napjaiban Tappen ezredes, a nagy főhadiszállás hadműveleti osztályának főnöke, kétszer is fölhívta Ludendorffot és felajánlotta, hogy a nyugati frontról három hadtestet és egy lovashadosztályt küldhet neki; Ludendorff mindkétszer azt felelte, liogy ez az erősítés neki nem föltétlenül szükséges. Ennek dacára útnak indítottak hozzá két hadtestet és egy lovashadosztályt. Később alaptalanul terjedt tehát el az a hír, hogy nyugaton azért akadt el a német offenzíva, mert a tartalékokat a VIII. hadsereg parancsnokságának vészkiáltására az orosz frontra kellett küldeni. A nyugati offenzíva elakadásának igazi oka az volt, hogy az eredeti, gróf Schlieffentől származó hadműveleti tervet a Moltke-féle nagyvezérkar megváltoztatta. Az eredeti terv szerint a lotliaringiai fronton a német haderők csak védekezésre szorítkoztak volna, ellenben minden rendelkezésre álló erő Belgiumon át nyomult volna előre, hogy a döntést gyorsan kierőszakolja. így helyszűke folytán, a háború elején Belgiumon át több hadsereg lépcsőzötten egymás mögött vonult volna fel addig, míg Franciaországban tért nyernek a szélső jobbszárnyon. Schlieffen utódainak az a gondolatuk támadt, hogy ezeket a seregeket a háború első idejére el lehet tolni a balszárnyra, hogy általuk a franciáknak még esetleges átmeneti sikereit is megakadályozzák Lotharingiában, s azután rögtön visszahozzák őket a jobbszárnyra a döntéshez. A Moltke-féle nagyvezérkar hibája az volt, hogy a jobbszárnyon rosszúl ítélve meg a helyzetet, augusztus 24 körül azt hitte, hogy a franciák már döntő vereséget szenvedtek, s így a balszárnyra áttolt erőket nem hozta vissza a jobbszárnyra, hanem offenzivát indíttatott általuk a Felső-Mosel francia záróerődjeinek áttörésére. Ezenkívül még kéretlenül, szükség nélkül küldött csapatokat az orosz harctérre is, így a döntés napjaiban szeptemberben gyengének bizonyult. Ehhez járult még a csapatoktól nagyon is távol levő nagyvezérkar zavara, és Hentsch alezredes szerencsétlen kiküldetése; mindez együtt a marnei csatavesztéshez vezetett. Moltke távozott, helyét Falkenhayn foglalta el. A mozgó h ált о rút a nyugati fronton álló harc váltotta fel, Gröner tábornok tervezetét, — mely az elzász-lotharingiai frontról a jobbszárnyra transzportálandó hat hadtesttel az eredeti Sclilieffen-féle haditerv szellemében még egyszer megakarta indítani a nagy offenzivát •—, Falkenhayn elvetette. Ezzel végleg elveszett a lehetősége annak, hogy a háborút a nyugati fronton egy csapással eldöntsük. Megjött azonban a döntés lehetősége időközben a kelet: fronton. Miután a német hadvezetőség 1914 szeptemberben