Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Diculescu; Const. C.: Die Gepiden-Forschungen zur Vorschichte Daziens im frühen Mittelalter und zur Vorgeschichte des rumänischen Volkes. Bd. I. Ism. v. l. 794

történeti irodalom. 795 leg, amikor is az egyesült longobard-avar hadak a gepida uralmat tönkretették. Negyedik része reánk nézve a legfontosabb, mert ebben a szerző elmondja, hogy a gepidák, keveredve a gótokkal, (akiknek Erdélyben való egykori létét az alsófehérmegyei Muntele Gótul és Pîrîul Gotulul bizonyítja) vandálokkal és herulokkal, Dácia uralkodó, de nem egyedüli itt lakó népe valának. Az uralmon lévő népfajon kívül ugyanis szerző szerint élt Dáciában még egy nem harcos, nem uralkodó, hanem inkább alárendelt helyzetben lévő dolgozó népelem és ez nem valami szláv, hanem román fajtájú nép volt, az az „mit anderen Worten: es lebten hier die Urrumänen, (!) d. h. die Vorfahren der heutigen Rumänen, welche in unmittelbarer Kontinuität (!) auch die anliegenden Gebiete südlich der Donau bewohnten". Csalódik, ha valaki azt várja, hogy szerző ezt a már meglehetősen ismert állítást széleskörű adattömeggel be is bizonyítja vagy legalább valószínűsíteni igyekszik. Ezt szerző nem teszi, hanem áttér az oláhok származását tárgyaló eddigi elméletek ismertetésére, illetve a meg nem felelő elméletekkel való polemizálásra. Ismerteti Rosier Róbertnek 1871-ben Lipcsében: Rumänische Studien című művében lefektetett elméletét, amely persze nem elégíti ki, majd rátér Jung Gyulának 1877-ben Innsbruckban: Römer und Romanen in den Donauländern című munkájában kifejtett elmélet méltatására, amelyet már előtte Hasdeu, Xenopol, Onciul, Jorga mind elfogadtak, sőt továbbfejlesztettek. Legjobban haragszik szerző a harmadik elméletre, melyet I. Peisker Grácban 1917-ben: „Die Abkunft der Rumänen" című müvében állított fel, mondván, hogy az oláhok ural-altáji eredetűek és voltaképen romanizált törökök. Diculescu azt az állítását, hogy az oláhok Dácia őslakói és a gepidák mellett mint alávetett nép éltek, történelmi adatokkal bizonyítani nem tudja, azonban a nyelvészeti adatok egész tömegét sorakoztatja fel, amellyel bizonyítani akarja, hogy a gepidákkal való több százados együttélés eredménye az oláh nyelvben lévő sok ó-germán eredetű szó és helynév, amely viszont bizonyítja azt, hogy a rómaiak és romanizált dákok Dácia feladása után is régi lakhelyükön maradtak, egyrészt, mert a barbárok előszeretettel fogadták maguk közé a római polgárokat, másrészt pedig a rómaiak a barbárok uralma alatt jobban érezték magukat, mint a nyomasztó római uralom alatt. így tehát szerző pusztán nyelvészeti adatokkal kísérli megoldani azt a kérdést, amelyet végleg sem Jung, sem követői sokkal nagyobb apparátussal sem tudtak eldönteni. Talán mondanunk sem kell, hogy szerző Hunfalvy, Réthy, Thallóczy stb. kutatásairól s elért eredményeikről egyszerűen nem vesz tudomást, de sőt Kadlecről, vagy Fischerről