Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Srobár; V.: Pamäti z vojni a z väzenia (1914–1918). Ism. Podhradszky György 790

történeti irodalom. 813 okokról azonban mélyen hallgat. Erről az ügyről ezidén Hlihka lapja, a „Slovák" rántotta le a leplet, kimutatván, hogy Hodzsa lapjában Srobár híve, Stefánek, a tót nyelv és nemzet létjogosultságát megtagadta, azokat gyalázta s a cseh nyelv bevezetését követelte. Ezt nem tudták elviselni a tót nacionalisták. Érdekes Srobár felfogása és ítélete is az ezeresztendős Magyarország megdőlésének okairól. Némi pikantériát ad ennek az a körülmény, hogy Srobár a magyar radikálisokkal jó viszonyban volt (a cenzúra által tiltott, az ántántpropaganda szolgálatában álló könyveket és lapokat pl. a Fővárosi Könyvtártól kapta meg s juttatta el Prágába is) s mégis így ítél: „Ha Pest a háború előtt zsidó volt — ebben az időben úgy látszott, hogy itt nincs is más ember zsidón kívül. A zsidók benyomultak a minisztériumokba', a hivatalokba, a közszolgálatba, kórházakba, mindenhová, ahol a katonai kötelezettség elől el lehetett bújni és valamily üzletet csinálni. Ezen tény alapján könnyebben megértjük az összes eseményeket, amelyek a magyar állam bukása után bekövetkeztek 1918 novemberének első napjaiban Pesten: a magyaroknak nem voltak embereik, akik megállították volna az államrombolás örvényét, nem voltak lelkes, önfeláldozó embereik, akik jobban szerették volna a közjót, mint egyéni javukat. Ezért bukott el oly könnyen a magyar birodalom és ezért hullott darabokra ez a mesterséges szervezet ... Az élvvágy, gyávaság-, korrupció, egoizmus, tehetetlenség és anyagiasság pár hét alatt eltemette a magyar nemzet ezeresztendős munkáját." A legfontosabb megállapítása azonban az, hogy a csehek túlnyomó része még 1918-ban is hallani sem akart a Felvidék és a tótság bekebelezéséről. Nevezetesen ellene voltak a cseh néppárt, az ócsehek és számos ifjúcseh, a legélesebben azonban talán a cseh államjogi párt a maga lapjával, a „Národní JListy"-vel. Srobár sokat agitált már ebben az időben Prágában a cseh-tót egység eszméjéért, míg végre az agráriusokat Svehlával (a mostani miniszterelnök) az élükön meg tudta nyerni. Ennek köszönhető, hogy a csehek hírhedt reichsrathi deklarációjukba végül a tótokat is fölvették. Igen érdeke® az a fejezet, amely 1917-ben a Tiszához készülődő deputációról, illetve ezen lépés meghiúsulásáról szól. A meghiúsító ebben az esetben szintén — Srobár lett volna. Ugyancsak részletesen ismerteti az 1918 május 1-i liptószentmiklósi rezolució történetét is, amely után pár hónapra, főleg azért a kifejezéséért, hogy „a csehszlovák törzs magyarországi ága önrendelkezési jogát követeli", Ceglédre internálták. Ezt a rezoluciót ugyanis, bár ezt a részét ott senki sem hallotta, akkor az egész entente-sajtó hozta. Végeredményképen megállapítható, liogy Srobár sokértékes adattal szolgál ezen idő cseh és tót mozgalmaira vo