Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. köt. 1. füz. Ism. Hóman Bálint 758

762 TÖRTÉNETI IRODALOM. 762 mények ismeretétől. Ha elvi szempontból kifogásolható is az összefüggő forrásanyag külső, methodikai szemponton alapuló megosztása, a körülmények figyelembevételével mégis helyeselnünk kell a szerző eljárását. A közhatósági és magánoklevelek kritikai feldolgozása után eljön majd annak az ideje is, mikor egy második kiadásban az összes oklevelek és más természetű források jegyzéke, illetőleg regesztái egy összefüggő kronológiai sorozatba lesznek foglalhatók. Szentpétery kritikai jegyzéke az Árpád-házi királyok okleveleinek és leveleinek kronológiai rendbe foglalt regesztáit tartalmazza a megfelelő kritikai apparátussal. A regeszták minden formális rész mellőzésével és egészen rövidre fogva adják a tartalmat, a keltezési záradékot rövidített alak ban, a köztörténeti szempontból fontos tulajdonneveket s a tanuk, illetőleg méltóiságviselők teljes névsorát. A kronologikus sorrendben elhelyezett regeszta után minden esetben az eredetinek és középkori átiratainak, illetőleg ilyenek hiányában az újkori másolatnak lelőhelye van feltüntetve, ha szerző maga nem látta, a lelőhelyet megnevező forrás megemlítésével. Ezt követi a kiadások időrendi felsorolása, majd az illető oklevélre vonatkozó irodalmi utalások és a szerző kritika' megjegyzései. Az eddig kiadatlan oklevelek teljes szövege az apparátus után következik. Ezeket a szerző eredetileg külön kötetben akarta kiadni, de utóbb — a Történelmi Bizottság véleménye alapján és tekintettel csekély számukra — helyesebbnek vélte némely külföldi kiadók példájára (pl. Erben-Emler) a regesztaeorozatba való beillesztésüket az annígyis nagyszámú oklevélkiadványok szaporításánál. Az apparátusban gyakrabban és rövidítve idézett művek külön jegyzékbe foglaltattak. Nélkülözzük azonban az átkutatott levéltárak és a felhasznált- másolatgyüjtemények felsorolását. Szerző ezt feleslegesnek véli. Nézetem szerint a teljes mű függelékeképen okvetlenül ki kellene adni. A regesztasorozatban megtaláljuk az összes teljes szövegében és töredékesen ismert, sőt a csupán más forrásokban említett királyi okleveleknek is a kivonatát. A teljesség .szempontjából azonban kívánatos lett volna III. Béla koráig az összes XI—XII. századi úgynevezett „magánoklevelek" felvétele is. Az újabb kutatások után aligha szabad ezek közül egyet is magánoklevélnek tekintenünk. Tény, hogy a szóbanforgó oklevelek magánosok adományairól vagy hagyományairól szóló iratok, de jogi értelemben vett oklevelekké — e korban — csupán a király pecsétjének ráfüggesztése, illetőleg a király hozzájárulásának, consensusának szövegbeli kifejezése által váltak. Lényegileg tehát egytől-egyig királyi oklevelek és jogi tekintetben miben sem különböznek azoktól az egyházi testületek részére kiadott királyi oklevelektől, amelyek akár az illető egyházi testület által, akár a királytól kirendelt főpap vagy nótárius által írattak, a királyi el-