Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. köt. 1. füz. Ism. Hóman Bálint 758
TÖRTÉNETI IRODALOM. 763 határozást narratív formában adják elő s csupán a Signum rátétele, illetőleg a pecsét ráfüggesztése által váltak oklevéllé (pl. Szt. László somogyvári, Kálmán veszprémvölgyi és zobori, II. Béla dömösi és bakonybéli, II. Géza pannonhalmi oklevelei). Helyesen járt tehát el Szentpétery, mikor nagy részüket (pl. Dávid herceg, Acha, Fila, Szines, Fulko, Márton, Magdolna, Farkas, Martírius stb. okleveleit) felvette a királyi oklevelek sorába; de nem lett volna szabad mellőznie a többit sem, így a király consensusát kiemelő szászti oklevelet, melyet felemlít ugyan, de „nem királyi oklevélnek minősít, a Guden-féle oklevelet, melyet Eckhart megállapításai után eredetileg királyi pecséttel ellátott iratnak kell tartanunk, Felicián ítéletlevelét, melyben kifejezésre jut a királyi consensus stb. Ha ezek mai formájukban a pecsét elveszte vagy líjjal pótlása miatt nem is látszanak királyi oklevélnek, a maguk korában és eredeti alakjukban kétségtelenül azok voltak. A kelet pontos kritikai meghatározására a szerző igen nagy gondot fordított s az okleveleket az így megállapított valódi kelet sorrendjében adja. Ha az eredetiben a keltezés hibás, vagy a mai naptári számítástól eltérő kalkulus szerint van kifejezve, a hibás keletnél utalás található a helyes évszámra. A pontos kronológiai sorrendet csak az ifjabb királyok oklevelei szakítják meg, melyek az öreg király okleveleinek teljes sorozata után ékeltettek be. A királynék és hercegek oklevelei függelékbe kerültek. A regeszták célja — mint a szerző helyesen megállapítja — nem az oklevélszövegek pótlása, hanem csupán a kiadások kritikai használatának megkönnyítése. A túlságosan bő tartalmi kivonat s a kivonatoló által fontosnak vélt szövegrészek eredeti nyelven való közlése, amire egyik-másik külföldi kiadványban látunk példát, nem ajánlatos, mert a dolog könnyebb végét kereső kutatót könnyen a teljes oklevélszöveg vizsgálatának mellőzésére csábítja, holott a végső eredményben mindig szubjektív szempontú kivonatokra építeni sohasem szabad. Ezért csak dicsérettel szólhatunk a regesztáknek csupán a tartalom lényegére kiterjeszkedő, rövid és szabatos formájáról. A tanuk és dignitáriusok nevének teljes felsorolása rendkívül becses, sőt az Árpád-kornál egyenesen nélkülözhetetlen kritikai segédeszközt ad a történetíró kezébe. Ez adatok pontos közlésének nemcsak a homályos kronológiai, hanem fontos tárgyi kérdések megoldásánál is igen nagy hasznát fogjuk venni. Ki kell emelnem a személy-és helynevek írásában tapasztalható módszeres, kritikai eljárást is. A kiadások mintaszerű felsorolása mellől — sajnos — hiányzik a viszonylag legjobb szövegkiadás hibáinak és eltéréseinek jelzése. Szerző — a borsmonostori oklevelekről írt dolgozatának tanúsága szerint — tervbevette ugyan ezt, de
