Századok – 1923-1924

Értekezések - MESZLÉNYI ANTAL: A miniszteri országos ideiglenes bizottság működése 1848. márc. 23-ától ápr. 20-áig 714

722 MESZLÉNYI ANTAL. szólítására, minthogy a verőcei alispán, Jankovich László jelentése szerint „megbízhatóságuk miatt nagy szükség van rájuk a. jelzett megyében, annál is inkább, mert a köznép folyton lázong az úrbér miatt".1 Viszont a miniszteri bizottság is tett szívességeket a katonai főparancsnoknak. így midőn a nép ingerültsége Pesten mind jobban fokozódott a katonasággal szemben, úgy hogy méltán lehetett az összetűzésektől tartani, a nemzetőrség szállított bizonyos katonai szereket a vidékre, s ugyancsak ők hozták a laktanyákba azokat a cikkeket, melyek Bécsből érkeztek a katonaság számára. Ez a barátságos viszony állandóan megmaradt a miniszteri bizottság s a katonai főparancsnokság között. S ez a rend és béke érdekében fontos volt, mert csak így lehetett biztosítani. A nemzetőrség és katonaság egymást kiegészítve, áldásos munkát végzett. E két szervvel a miniszteri bizottság gyakran megfékezte a nép ki-kitörő szenvedélyét, mint, ezt különösen a zsidóüldözésnél látni fogjuk. II. Zsidóüldözés. Az 1848. év megteremtette a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét. Ettől az esztendőtől várta a zsidóság is régi álmának, a teljes jogegyenlőségnek a megvalósulását. Azonban ez nem ment oly simán, mint gondolta. A polgárság ugyanis hosszú elnyomatásából új jogokra ébredve, nem akarta azt a zsidósággal megosztani. A paraszt azt hitte, hogy neki most minden szabad, adót nem kell fizetnie, adósságot még kevésbbé. A zsidó viszont azt gondolta, hogy ugrásszerűen fog ott teremni, ahova a magyarság zöme százados küzdelmek árán jutott: „hivatal, rang, mód, tisztesség, közbecsiilés egyszerre kellett volna neki".2

S ez az ideges előretörtetéí kihívta az ellenszenvet. Ehhez járult még a múltban tanúsított magatartása is. A zsidókat gyakran vádolják az „ubi bene ibi patria" elvével s talán nem egészen alaptalanul. A haza nyújtotta előnyöket szívesen kihasználták, de nem így a hazafias kötelességek teljesítését. A magyarság ügye mintha kissé hidegen hagyta volna őket. Szeparált osztályt alkottak, megvetették a köznépet s csak arra tartották jónak, hogy minél jobban kizsákmányolhassák. Mint „házizsidók" 1 Századok, XXXIII. évf. 1899. 457. 1. 2 Orsz. Levéltár: u. o. 267. sz.