Századok – 1923-1924

Értekezések - MELICH JÁNOS: Pozsony magyar; német és tót nevéről 695

708 melic.h jános. ad Castrum Hunth Knauz i. т.): a XIV. sz. közepétől pedig o-val: Hont. A magyarban ugyanis a tőszótagbeli M-ból о lètt а XIV. sz. közepétől, innen a Hunt > Hont változás. A Pázmány név gyakoribb használatú szn. volt а XI.—XV. sz.-ban, innen van az, hogy vele több helynév is alakult, mint a Chunt — Hunt-ta\. Ide való helyneveink: Pázmány puszta Békés m.; Pázmánd 1. falu Fejér m., 2. falu Győr m., 3. paszta Fejér m., 4. puszta Heves m.; Pázdány (régibb neve Pazman, Paznan 1. Csánki II, 515; Pazdány Lipszky, Rep.) falu Baranya m. E helyneveknek emlékeinkben ilyen irott alakjai találhatók: Pazman (vö. Kyspazman, Naghpazman) 1. Csánki I, 68, 654, II, 515, III, 555; Pozmán 1. Csánki I, 523; Paznan 1. Csánki I, 654, II, 515, III, 342, 554, 555, PannonSztBenRT, II, 290, 366, 368, 369, 405, III, 775, Kovács, Ind.; Pasnan 1. PannonSztBenRT. III. 564; Paznaan 1. Csánki I, 654, II. 515; Poznan 1. Vár. Reg. 39. §, Csánki III, 554, PannonSztBenRT. I, 775, Kovács Ind.; Paznam 1. PannonSztBenRT. 11,368; ?Páznád 1.Csánki III 342, 554; Pazdán 1. Lipszky, Rep.; Pázmán 1. Pannon. SztBenRT. IV, 776; Pázmánd 1. PannonSztBenRT. 14, 865. Látnivaló ez adatokból, hogy a Pázmán(d) helyneveknek ugyanolyan írott alakváltozatai vannak, amilyenek vannak a Pázmány sz.-eknek is. Az a kérdés már most, hogy a Chunt — Hunt, valamint a Pazman — Pozmán — Paznan stb. írott alakoknak mi a korabeli magyar ejtett alakjuk. E kérdésre a két név etymológiájának figyelembevételével fogunk felelni. A magy. Chunt Hunt > Hont szn. a szláv nyelvek szláv eredetű szókészletéből meg nem fejthető. Tudja ezt jól Weingart is. Nem származhatik azonban a magyar név a német Guntherből sem, amelyből Weingart származtatja. Egy ném. Gunth (1. ily alakra Förstemann, Altd. Nbuch. P. N. I, 693—713 s e német névre 1. Meyert>übke, Rom. Namenstudien 32, 62, 86), amely a Gunther összetett név előtagjával azonos (vö. germ. gunt>i,Kampf'), az őstótban *Gotь, s ebből a X.—XII. századi tótban *Gut, a mai tótban *Hút ^ *Hut lett volna. Ugyanez a ném. Gunth az ó-tótban, értem a X.—XII. században, akkor tehát, mikor a tótban már nazalizált magánhangzók nem voltak, *Gunt lett volna s belőle a XII. sz. utáni és mai tótban a név Hunt volna. Akár az ős-tót Gçtb, akár az ó-tót *Gunt a magyarba kerülve, itt csakis Günt lett volna s e Guntból a XIV. sz. második fele folyamán, akkor mikor a magy. tőszótagbei tó-ból о lett, Gont