Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
60 MÂLYUSZ ELEMÉR. liberális eszmék nálunk is, belekapaszkodva a társadalmi osztályok érdekellentéteibe, meggyökerezhessenek s jó mag és konkoly egyaránt felburjánozhasson. Míg ^zéchenyj^jreforni-programmja, jnivel a, társadalmi tagozódást figyelm en kívül hagy ta, egyoldalúsága miatt kivihetetlen volt, addig a köznemességnek a nagybirtokosok elleni hangulatát, mondhatjuk gyűlöletét is művészi ügyességgel tudta felhasználni a szegény ügyvéd fia, a vagyontalan Kossuth. Benne találta meg a szegény nemesség elszánt képviselőjét. Ő önérzetesen vallotta be: „Én magam is a szegény nemesek sorába tartozom", „kiknek politikai jogát az említett oligarchial vágyak, ha sikerülnének, csaknem egészen nullificálnák".1 Erre a szegény nemesre Széchenyi programmja nem hathatott meggyőzőleg. A szegény nemes csak azt látta, hogy legjobb igyekezete ellenére sem boldogul, hogy olyanok körülményei és mindaz, amit maga körül lát, ami életfolyását meghatározza, hogy a felemelkedésre nincs módja s helyzete csak rosszabbodhat. Görcsösen ragaszkodott tehát azokba az előnyökbe, amelyek még megmaradtak a „nobilis" címén. S Széchenyi programmja az ezekről való lemondást kívánta meg. De csodálható-e, hogy a századmagával egyetlen nemesi telken nyomorgó compossessor, vagy a negyedtelken lakó s földesúri joghatóság alá került nemes nem értette meg a hideg ész szavát, midőn az egyetlen tulajdona, kiváltságos helyzete feláldozásának várható áldásos következményeit rajzolta előtte s nem érthette meg, mert a legszomorúbb félműveltség állapotában senyvedt. A „Hitelt" megégették a falvakban s a nemesség nagy tömege érzéketlen maradt a reformeszmék, Széchenyi programmja iránt. Széchenyi könyveit kiművelt embereknek írta, s azok körében nyert is híveket, akik képesek voltak az eszmék nagy jelentőségét belátni. Széchenyi elgondolása is érthető, hogy ezeket, a nemzet tényleges vezetőit akarta megnyerni, akiknek kezében volt a hatalom és a gazdagság s joggal gondolhatta, hogy ezek magukkal ragadják a nagy tömeget, akár akarata ellenére is. S terve talán sikerül is, ha a főnemesség hajlandóbb lett volna a nemzet érdekében kevésbbé csüggeni saját hasznán. Példánk azt mutatta, hogy nagy áldozatkészség 1 Felelet gróf Széchenyi Istvánnak. 209. és 211. 1.
