Századok – 1923-1924
Értekezések - MISKOLCZY GYULA: A horvát kérdés (1790–1847.) 567
A HORVÁT KÉRDÉS. (1790—1847.) . 575 kálták; egyfelől bizonyos sympathia mutatkozott, főleg Szlavóniában, a liberális reformok iránt, de másrészt 1790 óta mindig a protestáns szellemű reformpárt veszélyeztette Horvátország municipális jogait. Itt rá kell mutatni a legfontosabb tényre, amelynek félreismerése teljes optikai csalódást okozott a magyar történetírásban, de a kortársak jórészének felfogásában is : a horvát nemzeti §á£t_és-^-4üyxekL jisin azonosakx Az előbbi, tisz- • tán alkotmányos alapon álló párt a már ismertetett konzervatív horvát programm képviselője, mely nem vállalt semmi közösséget sem az illyrizmus pánszláv irányával és társadalmi mozgalmaival, hanem kizárólag az országgyűléseken és törvényes eszközökkel küzdött a magyar kívánságok ellen. Az illyrek — amint mondottuk — csak az 1840-es évek elején alakultak politikai párttá; programmjuk kulturális célokat szolgált elsősorban, s a benne rejlő humanisztikus gondolat sok tekintetben képessé tette volna a magyar liberális párthoz való közeledésre; de másfelől harcias volt, több tevékenységet kívánt az önálló horvát nemzeti kultúra megteremtésére, elutasítóbban viselkedett a magyar kívánságokkal szemben, mint a horvát nemzeti párt programmja. A pártpolitika fejlődése tökéletesen fedi az egész horvát kérdés fejlődését, s ennek történetében három világosan elkülöníthető korszak váltja fel egymást. Az első korszakban, 1790-től 1836-ig, homogén jelenségeket találunk, közjogi kérdések választják el a két nemzetet; a másodikban, 1836-tól 1844-ig, három horvát párt áll szemben egymással, illetve a magyarsággal: a magyaron párt, a régi alkotmányos párt és Gáj illyrjei, míg végre 1844 15-ben az illyrek beleolvadnak a horvát nemzeti pártba, s bizonyos fokig átalakítják annak programmját. A két utóbbi korszakban a nemzetiségi gondolat hangoztatása adja meg a fejlemények jellegét. Alig kezdették meg az illyrek Zágrábban izgatásaikat, már az első feltűnő mozzanatokról, Gáj és Vukotinovic magyargyalázó dalainak terjedéséről sietett a rendőrminiszter jelentést tenni az államkonferenciának. Bécsben erre megtették a szokásos intézkedést, periodikus jelentések tételét rendelték el; tovább nem mentek, mert a politika a horvátok kímélésére intett. A kormány és a magyar közvélemény éppen harcban állott egymással, ekkoriban történt Kossuth és az országgyűlési ifjak
