Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538

:552 MÁLYUSZ ELEMÉR. Könyvismertetéseinkben ismételten és gyakran — még pedig joggal — hangoztatott panasz, hogy megyei és városi monográfiáink újkori politikai történeti résziiknen egyszerűen a területükön végbemenő események elmondására szorítkoztak1

és a belső életről csak a legszembeötlőbb jelenségeket regisztrálták, például a tisztújításokkal kapcsolatban az esetleges rezsimváltozásokat. Különösen sok könyv foglalkozott valamely városnak vagy megyének 1848—49-i történetével, de ezek sem készültek más elgondolás szerint. így dolgozta fel Szeged történetét négy nagy kötetben Reizner János is, aki külön munkában A negyvenes évek és a forradalom napjait is megírta, még 1884-ben. Pedig ő előnyösen emelkedik ki a többi monografus közül, mivel kisebbik könyvében tisztán látta, hogy feladata gyanánt a város belső életét, annak aprólékos küzdelmeit, a fejlődést, a társadalmat, a közműveltséget kell ismertetnie. (4. 1.) Valóban ügyel is kidolgozás közben e feladatokra s sok érdekes részletet ismerünk meg könyvéből. A kép, milyen hatása volt a 48—49-es eseményeknek a város társadalmára, a következő vonásokból tevődik össze előadásában: 1848 májusában az új törvények értelmében tartott tisztújításkor konzervatív elvei következtében nemcsak a régi magisztrátus népszerűtlen, hanem az új irány eddigi vezetői, a liberális követek is háttérbe szorulnak egy Tóth Mihály nevű ügyvéd kortesfogásaival szemben, kit meg is választanak főbírónak (133. skk. 1.). Ez az izgága ember tisztán személyi okokból 1817 óta éveken keresztül ellenséges viszonyban volt a városi hatóság egyes tagjaival, majd az egész tanáccsal, de a felsőbb hatóságok elítélték őt, mivel vádjait alaptalanoknak találták (14. skk. 1.). Most egyszerre a letűnt kedését, a család virágzását és hanyatlását, életét föltüntesse. Természetesen itt csak komoly, elfogulatlan munkáról lehet szó, mert csak ily módon nyerhetünk biztos alapot társadalmunk mai tagoltságának vizsgálatához. Időelőtti általánosításokkal, nem a részletek pontos tanulmányozásán, hanem csak másod, harmadkézből vett megfigyelések alapján a polgári osztálynak sem fogjuk más képét nyerni, mint amelyet Siklóssy Lászlónak kevés szerencsével megírt könyve (A régi Budapest erkölcse), társadalomtörténeti irodalmunknak ez a megdöbbentően felületes terméke, nyújt. 1 Különben hasonló módon szintén általános a panasz a német történetirodalomban is, ahol főleg a harmincéves háborúval foglalkozó helytörténeti tanulmányok elégedtek meg annak feltüntetésével, hogy mikor lépett területükre egy-egy nevesebb hadvezér, milyen hadmozdulatok zajlottak le rajta, milyen rablást vitt végbe, milyen adókat követelt a katonaság stb.