Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A helytörténeti kutatás feladatai 538
A HELYTÖRTÉNETI KUTATÁS FELADATAI. 551^ csökkenés eredményét látva, Mikszáth Kálmánnak a „kisnemesekről" szóló novellái alapján téves, de ma már közhellyé lett ítéletet formált s világgá kiáltotta, hogy a XIX. század közepén és második felében élő magyar középbirtokos osztály, a gentry, önhibájából szegényedett el, így élhetetlen s ezért a pusztulásra is megérett. Hogy birtokrendszerünk az aviticitással karöltve éppen a XVIII. században olyannyira bonyolult lesz, hogy minden gazdasági fejlődést lehetetlenné tesz, annak okát is abban véljük rejleni, hogy az a föld maradt meg a magyar nemesség egyedüli vagyona és gazdagodásának egyetlen forrása gyanánt, — mivel a gyáriparral vagy kereskedelemmel való foglalkozás lelkületétől idegen volt —, amely földbirtok a gazdasági technika stagnálásával egyre több családot volt kénytelen eltartani s így a nemességnek még csak annál szívósabban kellett ragaszkodnia ősi institúcióihoz, amelyek vagvonosodását lehetővé tették. A XVIII. században lesz a magyar corpusiuris-forgató, „jogász" nemzet: mert a lappangó birtokjogok kutatása, az aviticitas révén perekkel érvényesíthető igények biztosították a köznemes számára az egyetlen módot, — ha csak nem volt, az illető katona, vagy jólfizetett tisztviselő —, hogy több birtokot szerezzen, gazdagabb lehessen. Bármily nyilvánvaló is a kap csolat gazdasági életünk stagnálása és fajunk gondolkozásmódjának átalakulása között, bármily közismertek is Széchenyi Hitelének birtokrendszerünk elleni kifakadásai, ennek az életerejét elveszített rendszernek sehol sem találjuk egyetlen feldolgozott példáját sem. Ily kapcsolatok kutatásához az anyagot ismét csak a helytörténet kutatói gyiijthetik össze s az ő műveik nyomán leszünk csak képesek Széchenyit és korát helyesen megítélni; addig pedig egyiket sem ismerhetjük meg.1 1 Sajátságos, de újkori ipar- és kereskedéstörténetünk nincs annyira elhanyagolva, mint a sokkal fontosabb agrártörténet; gazdaságtörténeti irodalmunk is több figyelemre méltatta, másrészt, főleg kereskedelmünk általános jellegénél fogva, nem is tartozhat oly szorosan a helytörténet körébe, mivel anyaga is kevésbbé helyi levéltári jellegű. Noha a városi elem, az a réteg, amelyhez az ipar és kereskedelem művelői tartoztak, a nemzet egyetemes fejlődésében a szabadságharc előtt alig játszott valami szerepet, mégis megérdemelné egy-egy régi előkelő pozsonyi vagy pesti kereskedőcsalád, hogy a geneológia foglalkozzék vele s vasryona növe-
