Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

AZ ŰZÖK ÉS KOMÂNOK TÖRTÉNETÉHEZ A XI—XII. SZ.-BAN. 521 közös védelemre kényszerítették a veszedelmeztetett területek fejedelmeit, amelynek eredményeként azok 1060-ban1 közös támadásra készültek fel ellenük. Az orosz fejedelmek be nem várt támadásának, valamint az arra következő sorscsapásoknak, a pusztító ragályos betegségeknek, a kemény télnek és az azzal járó nyomorúságnak2

a torkok új vándorlása lett természetes következése. A besenyőkkel folytatott küzdelmek után 1065-ben a byzanci birodalmat új, addig ott nem említett nép támadta meg, amely a byzanci forrásokban Ou£oi néven szerepel. E népnevet Marquart újabb theoriájáig a nyugati történetirodalom — mint már említettem — számot alig tevő kivétellel általában a byzanci íróknál későbben előforduló Kónavoi névvel egyetértelműnek vette, minthogy azok műveiből határozott, szabatos megkülönböztetést e két népnévre vonatkozólag kiolvasni nem tudott. Marquart ezt az elméletet széleskörű forrásanyag alapján teljesen meggyőző érveléssel döntötte meg. Fejiegetéseí után annak bizonyítását, hogy az úzok és komanok két külön népegységet alkottak, megjegyezvén, hogy a Marquart idézte ürhai Mattheos örmény író krónikáján kívül3 van még más forrásadatunk is,4

amely a két népet világosan megkülönbözteti egymástól, az orosz évkönyvek feljegyzései alapján még сбак egy megállapítással egészítjük ki, amely magában i& eldönti az egész kérdést. A byzanci források és az orosz évkönyvek alapján — mint még látni fogjuk 6

— teljes bizonysággal állapítható meg a Kónavot és а Половцы (Polovcy) népnevek azonossága. Ha tehát ezek után az OuEot és Kó|uavoi népneveket egyeztetni akarnók, az OûHoi és Половцы elnevezéseknek is ugyanazon népre kellene vonatkozniok. Már pedig ennek lehetőségét teljesen kizárja az a körülmény, hogy a byzanci kútfők az úzok Byzanc elleni támadását egyöntetűen az 1065-ik évre teszik, oly időre, amikor a Povesti tanúsága szerint у 1 U. о. * U. о. 114—115. 1. 3 Marquart i. é. i. h. 54—55. 1. 4 Fiaimundi de Agiles canonici Podiensis Hietoria Francorum qui ceperunt Jerusalem. Migne: Patrologiae cursus completus etc. Series Latina. T. CLV. 593 1. „Nam ante et retro, dextrorsum et sinistrorsum Turci, Comani, Husi et Tenaces, Pincenati et Bulgari nobis insidiabantur." E sorok a byzanci birodalmon való átvonulás leírásából valók. Ugyanígy Petri Tudebodi sacerdotis Siuracensis História de Hyerosolymitano itinere(U. o. 769.1.) szintén megkülönböztetést tesz az úzok és komanok között. 6 L. az 527. l.-on.