Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

522 KOSSÁNXJ BÉLA. a polovecek a Balkán-félszigetet még nem érhették el,1

s ott bambergi Günther püspök is csak úzokat említ.3 Az Ou£oi népnév a byzanci íróknál a XI. század közepe előtt nem volt ismeretlen. Említi már Konstantinos Porphyrogennetos, aki ezen elnevezéssel a korabeli íróknál szereplő, hatalmas yuz népet jelöli meg. Ennek figyelembevételével annak a népnek tehát, amely 1065-ben Byzancra tört, neve után ítélve a ;-üzok egykor félelmes, nagykiterjedésű, de épp azért ethnikailag heterogen confoederatiojából kellett kiszakadnia. Az úzoknak a byzanci birodalomban való megjelenése időbelileg, mint láttuk, a besenyők és komanok ottani szereplése közé esik. Ugyanezen sorrendben azt megelőzőleg az orosz források tanúsága szerint az orosz pusztaságokon a Неченкгы (Pecenëgy), Торгсы (Torky) és Половцы (Polovcy) népe vonult keresztül. Tekintetbe véve e körülményt és azt, hogy a határaik mentén e korban lezajló népmozgalmakról kitűnően értesült orosz évkönyvek az úz népnevet egyszersem említik és a tork népen kívül más népről, amely ezen időtájt nyugat felé vándorolhatott volna, nem emlékeznek meg, közelfekvőnek látszik az a feltevés, hogy а Торкы (Torky) és Ougoi népnevek alatt ugyanazt a népet kell értenünk. Megjegyezvén azt, hogy e theoriának az orosz szakirodalomban, amióta Golubovskij e feltevés mellett foglalt állást,* alig van ellenzője,4 a tork-úz azonosság bizonyításánál még más érvekre is hivatkozhatunk. А X. században a Povésti a torkok szállásait ^uzok lakta vidéken jelöli meg ;9 а XI. közepén pedig e nép a Dnjeper mentén ismét oly területen tűnik fel, ahol Kedrenos tanúsága szerint6 az úzok és bese-1 L. ezt bővebben az 526, l.-on. 2 Annales Altahenses maiores. Scriptores Rerum Germanicarum. MG', «d. in us. sehol. 1891. 67. 1. 3 Golubovskij i. é. i. h. XXIII. No. 3. 139 és 154. 1. 4 Azzal a theoriával, amely a magyaroknak a byzanciaknál használatos ТоОрко! neve alapján a torkokban azoknak keleten visszamaradt töredékeit keresi, fölösleges bővebben foglalkoznunk. De éppígy nem állhat meg N. P. Barsov véleménye sem, amely a torkok népét a besenyő törzsekkel akarja összefüggésbe hozni. (Очерки русской исторической географш. II kiad. Varsó, 1885. 136. 1.) A torkokat ugyanis az orosz évkönyvek a besenyőktől minden alkalommal élesen különböztetik meg ée amint e néptörzseknek a Povéstiben előforduló bibliai genealógiája is mutatja [(1.) i. h. 163. 1.], azokat csak annyiban tartották a besenyők rokonainak, mint akár a poloveceket. 5 A Yuzok X. századi szállásaira vonatkozólag 1. J. Marquart: Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Leipzig, 1903. 337—341. 1. 6 Georg. Kedrenos. Corp. Script. Hißt. Byzantinae. Bonn, 1839. II. k. 582. 1.