Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

Az úzok és kománok történetéhez a XI—XII. században.* Hazai irodalmunkban hosszú időn át általánosan elfogadott és uralkodó volt az a feltevés, hogy a byzanci íróknál előforduló OuHoi, illetve Kó|uavoi népneveket egyazon népre kell vonatkoztatnunk.1

J. Marquart a kúnok ethnikumának vizsgálatánál újabban kétségtelen bizonyossággal mutatta ki e felfogás tarthatatlanságát.2 Minthogy azonban Marquart a kún-problema ezen vonatkozásában e megállapításnál tovább nem igen ment, az alábbiakban felhasználva az e téren úttörő orosz kutatás értékes eredményeit is,3

e néptörzsek egymáshoz való viszonyát kísérlem meg rekonstruálható XI—XII. századi történetük alapján némileg közelebbről megvilágítani.4 » A kazár-Tüz szövetség nyomán megindult népvándorlás a IX. század végén a besenyők népét a kievi és az azzal * Értekezésemben az „űz" megjelölést a byzanci forrásokban előforduló OûHoi népnév XI. századi jelentésében használom és így az qualitative és quantitative a keleti íróknál használatos -fűz népnév értelmét nem fedi teljesen. L. az 522. 1.-t, 1 Az erre vonatkozólag összeállított irodalmat 1. Miskolezy Gyula cikkében. A kúnok ethnikumához. Történeti Szemle. 1918. VII. évf. 28. 1. 2 J. Marquart: Über das Volkstum der Komanen. Osttürkische Dialektstudien' v. W. Bang u. J. Marquart. Berlin, 1911. Abhandlungen d. k. Gesellschaft der Wissenschaften zu Göttingen. Bd. XIII/l., 38. 1. •1 Itt különösen két értekezésre gondolok. Ezek: J. Samcevskij: Торки, Берендеи и Черные Клобуки. H. Калачовъ : Архив историко-юридическнхъ свйдЬнш, относящихся до POCCÍH. Москва. 1855. Отд. III. 83—106. 1. és P. Golubovskij: Печенеги, Торки п Половци. Университетсщя Изв4ст1я Шевъ. Годь XXI11. 1883. No. 1, 3, 5—6, 9-10. Годъ XXIV. 1884. No. 4. 1 Főforrásaink helyi vonatkozásuknál fogva e szempontból elsősorban az orosz őschronika az ú. п. „Повесть временныхъ жЪтъ" (idézve: Povësti) és annak folytatásai a kievi és a halics-volodimeri évkönyvek lesznek. A Povéstit ha (I.)-vel jelezzük, az ú. n. ipatiusi kéziratban megőrzött szövegében használjuk. Mindhárom említett évkönyv kiadva az orosz archeographiai bizottság által. Лtтопись по Ннаюкому списку. Szentpétervár, 1871.