Századok – 1923-1924

Értekezések - KOSSÁNYI BÉLA: Az úzok és kománok történetéhez 495

adatok a fiumei kikötö történetéhez. 499 tulajdonosainak a fiumei kereskedelmi pénztárból a megváltási összeg helyett egyelőre esak annak kamatai volnának kifizetendők. Továbbá a hitelre vásárolt területek azon részei, melyek a kikötő kiépítése alkalmával fel nem használtatnak, mint tárházak építésére igen alkalmas és értékes parcellák, esetről-esetre elárverezendők. Az ily módon befolyt pénzösszegekkel elsősorban a megváltott területek tulajdonosai kártalanítandók és ezek kielégítése után a magánosoknak előlegezett kamatok a kereskedelmi pénztárnak visszafizetendők.1 A Gnamb által bemutatott terveket Majláth kormányzó és Struppi alezredes, trieszti építési igazgató a Fiúméban és Bécsben tartott folytatólagos bizottsági üléseken vizsgálták felül és egyik javaslatot sem tartották kivitelre alkalmasnak. A vízmedencék építését pénzügyi és műszaki, a Braida alatti nagy kikötő tervét pedig kereskedelempolitikai szempontból nem tartották megvalósíthatónak. A bizottság véleménye szerint a fiumei nagy kikötő kiépítésének csak akkor merülhetett volna fel a szükségessége, ha az 1777. évi szeptember 5-i királyi leirat nem intézkedett volna Buccarinak és Porto Rènak a határőrvidék joghatósága alóli kivétele iránt. Tekintettel azonban arra, hogy a fiumein kívül még az említett két kikötő is a polgári joghatóság alá került, a tengerparti kereskedelem arányos megoszlása szempontjából helyesebbnek látszik, ha az egész hajózási forgalom nem a fiumei kikötőben összpontosul, hanem a három kikötő közt lehetőleg megoszlik. Majláth és Struppi itt vázolt álláspontját az udvari kormányszékek is magukévá tették, minek folytán a nagyobb arányú kikötőfejlesztési javaslatok több mint húsz évig figyelemre sem méltattak. Nem változtatott ezen a helyzeten Mária Terézia 1779-i diplomája, mely Fiume jogállását újra szabályozta, sem II. József 1783-i tengerparti látogatása, melynek során a Fiumara kikötőt is megtekintette, sőt még az 1785-i újabb közigazgatási reform sem, melynek egyik része a Littorale Hungaricum megszervezése volt. A fiumei kereskedelmi pénztár költségvetéseiben csak kisebb-nagyobb összeget találunk előirányozva a már meglevő mólók karbantartására és a Fiumarában időnként szükségessé váló kotrásokra. 1 U. o. 1779 :1344. 32*