Századok – 1923-1924

Értekezések - FÖGLEIN ANTAL: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből 466

xvi. sz. közigazgatástörténeti adatok zólyom megyéből. 48 г nem nagyon válogattak még a jelentkezők között.1 S különben sem volt nagyon keresett tisztség. Még a XVII. században is idegen vármegyebelit kellett jegyzőnek venni, aki csak a sedriákra s a congregatiókra jött a vármegyébe.2 Gyürky Benedek alispánnak már említett 1607—1609. évi számadásai szerint, amelyekben máirégi szokást említ, a jegyző fizetése 60 frt volt.3

Külön jövedelme volt még az okiratok díjából s a bírságpénzekből is, valamint egyéb bevételekből (proventibus), amiket az alispán beszedett s amelyeknek harmadrészét a jegyző kapta.4 A vármegyének e században következő jegyzői ismeretesek: Zolnai Stek István 1529 (vm. jkv. No. 1:172.), János deák 1532 (u. o. 173.), János deák 1539 (u. o. 254.), János 1559 (Ö. L. Die. conscr. Tom. 59.), János deák 1572 (O. L. NRA. fasc. 1696 : 22.), 1574 (0. L. Die. conscr. Tom. 59.), 1576 (u. o.), Polthári Soós János 1578, 1579, 1580 (vm. jkv. 599.), aki a következő évre a vármegye alispánjává választatott, (u. o. No. 2 :149.). Sedes és congregatio. A vármegye eddig felsorolt tisztviselőinek működési helye a sedes judiciaria vagy sedria, sokszor még egyszerűbben sedes és a congregatio5 volt; az előbbi az igazságszolgáltatás, az utóbbi a belső igazgatás fóruma. A sedria és a congregatio helye e században még rendesen Zólyom város volt." Az 1550. évi 1 Ezt látszik igazolni az is, hogy csak 1565-ben olvashatunk először a jegyző választásáról a vármegyei restauráción. Előzőleg, úgy látszik, csak felfogadták, kikötött díjazással alkalmazták a jelentkezőt. 2 Ruttkay János (1603—1626), aki egyúttal Turóc vármegye jegyzője is volt. 3 Vm. jkv. No. 3 : 205—217. 4 Vm. jkv. (1570) : 474. 5 Tiinon (Magyar alkotni, és jogtört. 687. 1.) szerint a sedes és a congregatio teljesen azonos fogalom volt. — Bár mind a kettő gyűlés, összejövetel volt s az is tény, hogy néha a sedesen oly ténykedés is történt, amely rendesen a congregatióra tartozott — • például alispánválasztás •—, azért teljesen ugyanazt a fogalmat mégsem fejezte ki e két szó, vagyis a kettő között különbség volt. Ezt látszik igazolni a vármegye e századbeli kiadmányainak következő szokásos kifejezése: „Veterizolii loco nostras congregationis ас sedis convenissemus" (O. L. NRA. fasc. 252 :45.) vagy: „Veterizolii loco solito sedium et congregationum nostrarum convenissemus" (O. L. Die. conscr. 1596. Tom. 59.). " L. az előbbi jegyzetet s ugyancsak 1567-ből: „Datum Veterizolii loco scilicet congregationis nostras sedisque iudiciarise" (О. L. NRA. fasc. 855:2.); 1572-ből: „Veterizolii, loco sedis nostrœ iudriae" (O. L. NRA. fasc. 1696 : 22.). E szokás