Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 41 г. Külön osztály volt ez, exkluziv, távol a köznemességtől. Még egy tényező tágította egyre jobban a társadalmi ellentétet: a vagyoni különbség. A köznemesi családok vagyona egyre .fogyott. Ezzel szemben a főnemesség inkább tudta, csekélyebb számánál fogva, külföldiekkel való összeházasodása révén, de még inkább az akkor hihetetlen nagy értéket reprezentáló fizetéseiből életmódját és vagyonát is a régi nívón tartani. Ehhez az osztályhoz tartozott Széchenyi. Jól látta, mily onasi befolyása VaíTa Ionéinességnek, de ezenkívül is születése, neveltetése, nyugateurópai műveltsége s az előkelő szalonélet elválasztotta a köznemességtől. Ennek ínég legjobbjait is műveletlen, Répzélodcí s foképen kellemetlenmodorú embereknek találta s Deákról is az volt vélemény^ hogy nincs semmi nevelése. Az egyik megyegyűlésre összejövő nemességet lenézően s megvetően „unwissende rohe Bagage"-nak nevezte. Meggyőződését, hogy a köznemesség értéktelen s hasznavehetetlen is az ország regenerációjában, már 1833-ban, amidőn tehát a radikális eszmék térhódításáról még szó sem lehetett, feljegyezte naplójában: „Bertha, akit a felvilágosodott kisnemesek képviselőjének tartok, minden reményemtől megfoszt, hogy Magyarországon szerencsés reformációt lehessen véghezvinni."1 A főnemes és köznemes közt minden törvény és Hármaskönyvben kifejezett biztosíték mellett is fennálló ellentétet s annak érzelmi következményeit Széchenyi e szavakban foglalta össze: „Ezen szó ,Mágnás' a nemesség közt gyűlölet tárgya lőn és elég a leg igazságtalanabb indulatok ébresztésére." Kettős oka volt annak, hogy ezt a köznemességet a refohnmfflíkában nem lehetett elmellőzni. Az egyik az általános európai fejlődés, amely a demokrácia jegyében a tömegeknek — tagadhatatlanul — mind nagyobb beleszólást engedett a közügyekbe. A napoleoni háborúk első néphadseregei után ez természetesnek is tűnik fel. Nálunk a tömeget az aránytalanul nagyszámú, jobbára szegénysorsú, de egyre szegényedő köznemesség képviselte. Másik ok, hogy éppen ezt a köznemességet kellett rávenni "szépszerével, hogy mondjon le kiváltságairól. 1 Széchenyi naplójának e szokott őszinteséggel írott följegyzéseit Grünwald munkájából (356, 358—9. 1.) vesszük át, kinek rendelkezésére állottak történelmünknek e végtelenül becses, de mindmáig kiadatlan forrásai.
