Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

42 MÂLYUSZ ELEMÉR. Nálunk nem volt művelt pol gárság, amely a francia pékTára kivívhatta voTna az új változásokat. Ezt a mun­kát a Szekfűtől találóan magyar tiers état-naTTnèvëzett művelt középnemesség végezte el, kiváltságai e llen ében, a világtörténelemben egyedül álló példát nyújtva. Ezt belátásból, idealizmusból tette, de a szegényebb nemes­ség ellenszenvét propagandával, izgatassal kellett le­' győzni, mert hisz ennek műveltsége végtelen csekély volt, mint minden tömegé. Ennek nem lehetett csak értelmére hatni. Jelszavakra, szépen hangzó frázisokra volt szükség, hpgy ezektől elkápráztatva, vakon rohan­jon előre vezetői után. Э " Megismerve a mágnásosztályt, amelyet, mint a nem­zet vezetőjét, Széchenyi továbbra is meg akart tartani kedvező társadalmi állásában, fordítsuk figyelmünket az imént említett másik kiváltságos osztályra, amelynek feladatául jutott a nemzetegyesítés kedvéért a jobbágy­ság javára lemondani feudális előjogairól, exisztenciájá­nak szinte egyedüli biztosítékairól. köznemessé g száma д reformkorban mintegy fél­millió. Javarésze szegény ember. Sok él keze munkája után, mint iparos, soknak csak annyi földje van, ameny­nyit faekéjével szegényesen megmívelhet. Ennek a nagy tömegnek, a bocskoros nemességnek fenyegető sorsa a folytonos elszegényedés volt, mely még a tehetősebbeket is fenyegeti. Hertelendy, Torontál megye követe úgy látta, hogy minden birtok mellett is elegendő szegény­sorsú birtokos nemes van, kik az úriszék költségeit sem bírják el anyagi romlásuk nélkül „s körülnézve hazánk­ban ... szomorúan lehet jövendölni, hogy többen is ne­mes társaink közül azon szegényebb sorsra juthatnak".1 Hozzátehetjük, nem önhibájukból. A köznemesnek nein volLiiajib'-Hia- a -kereskedésre, amiböl_jtnegélhetett volna, a soványan termő röghöz is keleti szívóssággal és érzel­meivel inkább ragaszkodott, semhogy attól el tudott volna szakadni. Ám a kis birtok egyre kisebbedett, ami­dőn a gyermekek felosztották az apától maradt kúriát. Széchenyi jól látta a fejlődésnek ezt az irányát. Szinte drámai erővel hatnak jellemző szavai: „A kis nemesség legszomorúbb állapotban teng s mi több, парт ról-napra kétesb körülmények közé fog siilyedni; mert vagyonát megnemszünő szaporodásánál fogva mind-1 Az 1832/6. országgyűlés Jegyzőkönyve. VI. kötet. 332. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents