Századok – 1923-1924

Értekezések - FÖGLEIN ANTAL: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből 466

482 föglein antal. viczky Miklós 1505—1508 (a vm. jkv. 1507 és 1508-ban említi mint alispánt. Benkó [A Dubraviczai Dubraviczky-család a XVI. században, Turul, 1912] szerint már 1505 és 1506-ban is alispán volt), Radvánszky György 1509 (Századok: 1874. 579.), Osztroluczky György 1512 (vm. jkv. 25.), 1516 (Századok: 1874. 579.), Radvánszky Boldizsár 1518 (u. o.), Micsinszky György 1527 (vm. jkv. 150., 152.), Osztroluczky György 1528—1530 (u. o. 158., 170., 171.), Radvánszky György 1535 (O. L. Die. conscr. Tom. 59.), Dubraviczky László 1536 (m jkv. 226.), Osztro­luczky Boldizsár 1540 (u. o. 278.), Zolnai Stek Péter 1541— 1543 (u. o. 279., 284. és besztercebányai városi lt. 1543 jkv.), Osztroluczky Boldizsár 1544 (vm. jkv. 297.), Horváth Ferenc 1546 (u. o. 316.), Osztroluczky Boldizsár 1549 (u. o. 327.), Zolnai Stek Péter 1550—1552 (O. L. Litterae ad Cameram. Ser. I. fasc. 4. — vm. jkv. 339. — O. L. Die. conscr. Tom. 59.), Micsin­szky János 1553 (O. L. Die. conscr.), Néwery Mátyás 1556 (vm. jkv. 313.), Radvánszky György 1557 (u. o. 346.), Zolnai Stek Péter 1558 (O. L. Die. conscr.), Micsinszky János 1559 (vm. jkv. 362.), Zolnai Stek Péter 1563 (vm. 1839. évi jkv. 669.), Poltliári Soós János 1564 (vm. jkv. No. 1 :385.), Radvánszky Ferenc 1565, 1566 (u. o. 417., 420.), Poltliári Soós János 1567 (Századok, 1874 :579.), idősb Polthári Soós János 1568 (Elench. Litt. Instrum. Famil. Beniczky: 147. [vm. ltár.]), Osztroluczky Gáspár 1569 (vm. jkv. 453.), 1570, 1571 (u. o. 492., 496.), Polthári Soós István 1572 (u. o. 512.), Radvánszky György 1573 (u. o. 535.), Polthári Soós János 1574—1576 (u. o. 544. és jkv. No. 2 :84.. 99.), ifj. Polthári Soós János 1578—1580 (u. o. jkv. No. 2 :119., 133., 137.), idősb Polthári Soós János 1581—1584 (u. o. jkv. No. 14:7.; No. 2:193., 216.), Osztroluczky Menyhért 1585 (u. o. jkv. No. 2 :237.), Néwery György 1593 (O. L. Die. conscr.), Radvánszky Ferenc 1596 (u. o.), 1598 (Századok, 1874 : 579., 1875 :419.). Szolgabíró. A vármegye autonom irányú fejlődése kezdetén, tehát jóval e szazad előtt, kialakult már a vár­megyei szervezet legnevezetesebb intézménye: a szolga­bírói tisztség. A szolgabíró tehát a legrégibb önkormány­zati jellegű tisztviselője a vármegyének. Amikor az al­ispán még csak a főispán kinevezett tisztje, helyettese volt, a szolgabíró már választott tisztviselője volt a vár­megyének s így hamarább nyugodott a vármegye önkor­mányzata rajta; sőt1 a királyi hatalmat képviselő főispán­nal s tisztjével, az alispánnal szemben a szolgabíró jut­tatta érvényre a vármegye önkormányzatát. Főteendője eleinte a jogszolgáltatás volt; állandó tagja volt a vár­megyei bíróságnak. Hatásköre idővel bővült s e század­ban már a vármegyei belső igazgatásnak is közvetlen intézője volt. A jogtörténeti irodalomban általánosan hangozta­tott azon állítással szemben, hogy minden vármegyében

Next

/
Thumbnails
Contents