Századok – 1923-1924

Értekezések - FÖGLEIN ANTAL: XVI. századi közigazgatástörténeti adatok Zólyom vármegyéből 466

xvi. sz. közigazgatástörténeti adatok zólyom megyéből. 48 г A vármegyei okiratokra az alispán e század első. felében még saját pecsétjét nyomta s e mellé került a két szolgabíró pecsétje. Az 1550 : 62. t.-c. azonban minden vármegyének külön vármegyei pecsétet rendelvén elr Zólyom vármegye kiadmányai 1553 óta a vármegye címeres pecsétjével láttattak el.1

Hogy azonban e mellett alispáni pecsét is volt, mutatja a vármegye 1554. évi egyik sedriabeli ítélete, amellyel Bohus Györgyöt, akinek — közelebbről ki nem fejtett — hanyagsága miatt az alispán pecsétje elveszett (super sigillum vicecomitis nil curasset) 100 frtra büntette.2 Zólyom vármegye XVI. századbeli alispánjai: Radvánszky György 1500 (O. L. Dl. 20997), 1503 (u. o. Dl. 21159), Dubramindig, hogy a vármegye kénytelen volt az alispánjának külön repraesentatiós költséget, 100 tallért (210 frtot) adni. (Vm. 1692 jkv. 367. 1.) A XVIII. század elején végre megsokallotta a vármegye e szokást, főleg a nagy költségeket s eltiltotta a tisztviselők közös étkezését: „Prandiorum vero praestatio sive oecasione sedriarum, sive Generalium vei Particularium I. Cotus congregationum a dato praesentis congregationis abrogatur" (vm. 1726 jkv.: 134. 1,). Az 1727 nov. 10. közgyűlés újra eltiltotta a tisztviselőknek a gyűlések utáni közös étkezését (vm. 1727 jkv. 258. 1.) Ügy látszik azonban, hogy a szokás hatalma nagyobb volt, mint a vármegye tekintélye, mert az 1764 május 10. közgyűlés még mindig kifogásolta a szokásban levő (prandia publica usuata) étkezéseket s azokat eltörölte. (Vm. 1764 jkv. 1—7. 1.) Ez állandó kifogásoknak s felszólamlásoknak eredménye lehetett aztán az úgynevezett fundus vagy Cassa pipalis, amely ez időben az ilyen külön kiadásokat, hozzá véve most már az ez időben nagyon is fényes főispáni installációk költségeit is, fedezte. Ez a cassa pipalis is megszűnt azonban a XVIII. század végén. 1 A vármegye címerén a pajzsalakok már ekkor is a sziklák s a fenyőfák voltak, mint az 1837 júl. 11-i V. Ferdi' nand-féle újított címeren. Az eltérés csak az, hogy a XVI. században nem hullámos (Garam-folyó), hanem vízszintes pólya osztja két részre a mezőt. E vízszíntes pólya látható a címeren a XVII. században is, míg a XVIII. században már a hullámos pólya a használatos. Az egyenes pólyának hullámos pólyává való átalakítása 1683-ban történt, Hajniki i Bezegh György ugyanis, a vármegyének 1679-től 1683-ig alispánja (néhány év múlva eperjesi vértanú), mint Thököly i híve eltávozott a vármegyéből s magával vitte a vármegye pecsétjét is (I. Comitatus Sigillum authenticum et usuale). Miután a vármegye pecsét nélkül nem, maradhatott, újat csináltatott s hogy az elvitt pecséttől némileg eltérő legyen, bizonyos csekélyebb változtatást tétetett rajta, (Vm. jkv. No. 20 :547.) Ettől kezdve az 1683. évszámmal ellátott pecsét volt használatos. Ezt használták a XVIII. században is. (Bél: Notitia Hung. 407.) 2 Vm. jkv. No. 1 :304. Századok, 1924. X—VI. Csánki-füzet. 31