Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

40 MÂLYUSZ ELEMÉR. idézésével:; „A nemzet újjászületése munkáját csak mágnásokkal" akacja végeztetni, a köznemesség közreműködése nélkül^J/A mágnásban látott csak annyi hajlamot és képesseget; műveltséget, amelynek segítségével a reformmunka elvégezhető. J E

1 el fogását egy 1831-ben Wesselényihez intézett levelében egész nyíltan kifejezi: „ .. - csendes rej'ormációt hozni hazánkra a mi legszentebb~Eísztünk és ez — teljes meggyőződésem szerint — csak a felső táblán eredhet".2 Á kiindul сГpont, amelyet az alkotmány biztosított a főnemességnek, kedvező is volt. „A magyar alkotmány, úgyszólván, minden áldásit egy ép velejű, fiatal, egészséges s gazdag mágnásra halmozza össze."3 A X VIII . században és által

ában az újabb korban a főnemessegnek, a nagybirtokos osztálynak sokkal nagyobb szerepe volt az ország vezetésében, mint azt gondoljuk. A legfőbb kormányhatóságok vezető tisztviselői köréből kerültek ki. Nyugateurópai műveltségénél fogva a szellemi arisztokráciát is ő képviselte s nem a Hármaskönyvet forgató köznemes, a szegény piarista tudós, vagy a bencés költő. A főispáni méltóságokat mind ő viselte, rendesen az ú. n. örökös főispánságot abban a megyében, amelyben birtoka volt, azaz némileg megváltozott formában szinte még mindig kezében tartotta középkorban élvezett patrimoniális hatalmát. Nemcsak mint földesúr volt jobbágyainak ura, s rendelkezett szabadon nagy birtokai révén számtalan hozzákapcsolódó exisztenciával, hanem a megyei közigazgatás apparátusa is, főispáni méltósága révén, feltétlenül rendelkezésére állott. Felfelé pedig rokoni összeköttetései segítették azon az úton, amely úgyis szabadon állott tehetsége vagy akár tehetségtelensége előtt is. 1 Az új Magyarország. Budapest. 1890. 129. 1. V. ö. még 350. és 456. 1. Ez az érdemes munka egy szerencsétlen elcsuszanilása miatt — Széchenyi egész politikai működését betegségéből akarta megmagyarázni —, teljesen kiesett abból az anyagkészletből, amelynek alapján az utóbbi negyedszázadban a reformkorral foglalkozó történetírók és publicisták előadásukat fel szokták építeni. Pedig Szekfű egyik, mesterien kifejtett gondolatának is, hogy t. i. Széchenyi mindig a meglevőnek, az ország tényleges helyzetének szem előtt tartásával újított, már itt megtaláljuk eredetét, éppen Széchenyi műveiből vett idézetekkel illusztrálva. 2 Idézi Grünwald. 145. 1. 3 Világ. 2. (akadémiai) kiadás. Budapest 1904. 60. 1.