Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 33 amikor még megelégedett embereket látott maga körül. Ezt a multat, a paradicsomi naivság korát kell tehát visszavarázsolni. A munkát a most felnövő nemzedéknél kell megkezdeni, amelynél a szerzetesrendeknek vissza kell kapniok régi szerepüket oly módon, hogy teológiát, bölcsészetet, észjogot, történelmet és természettudományt csak ők taníthassanak. A cenzúra őrködjék, hogy veszedelmes könyvek, amelyek az államba befogadott vallásokról vagy az alkotmányról szólva csak nyugtalanítják a kedélyeket, el ne terjedhessenek. A néptanítókat — mert ők hathatnak leginkább a nép elégületlenségének megszüntetésére —• egy püspöki és egy világi biztos vizsgálja meg s azután a püspök nevezze ki. Az elégületlenség esetleges kitöréseit szigorúbb és gyorsabb büntetőeljárással kell megfékezni, a tisztviselőket pedig jó fizetéssel kell ellátni. Az uralkodó kerüljön minden újítást, ellenben egyszerűsítse a bürokratikus ügykezelést s az állami hivatalnokokat jól megfontolva, a feljebbvalók ajánlatára léptesse elő. A nemesség köréből nevelőintézetek felállításával kell a hivatalokra alkalmas egyéneket kiválogatni. Az adó leszállításával, a kereskedelem korlátainak eltávolításával, az uzsoratörvények eltörlésével kell megszüntetni a polgárok és kereskedők, a tekintély emelésével és az előléptetések megkönnyítésével a katonaság, az adó és a katonáskodás új szabályozásával, a mezei termények eladásának megkönnyítésévél pedig a földmíves jobbágyok elégületlenségét. Amikor Széchenyi e javaslatokat leírta, nemzetünk a legnagyobb magyar szerint közvetlen halála előtt állott. Nem keserű gúnykacajként hangzanak-e e palliativ reformtervek! S ne feledjük el, hogy az a Széchenyi írta e sorokat, aki 1792-ben azért nem akart részt venni a konzervativ-reformmunkában, a bizottságok tanácskozásaiban, mert terveiket és javaslataikat túlságosan konzervatívoknak tartotta.1 Most pedig visszasóvárogta 1 Széchenyi Ferenc állásfoglalása a bizottságokkal szemben ma már tisztán áll előttünk Bártfai Szabó László előadása (A gróf Széchenyi-család története. II. kötet. Budapest. 1913. 360, 368. skk. 1.) és nyomtatásban is megjelent munkálata alapján (u. o. 584. skk. 1.). Erről azonban azt hisszük, hogy 1792-ben készült. T. i. a bizottságok ekkor újból megkezdték munkálataikat s Széchenyi is (i. h. 586. 1.) „elmúlt esztendő 67. art."-ról szól, amely pedig 1791-ben hozatott. Századok, 1923. I—VI. füzet. 3