Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

34 MÂLYUSZ ELEMÉR. azt a multat, amelyről 1792-ben megírta, hogy csak „erőltetett nyugodalmat" élvez.' Elgondolhatjuk, hogy ha az ő felfogása, gondolkozásmódja, egész lelkiélete ilyen változáson ment át, mi ment végbe mágnástársaiban, kik korábban is inkább ragaszkodtak kiváltságaikhoz, a saját megyéje kínai falai közé zárt birtokos intelligenciában s még inkább a kisnemességben. A haladási vágy és érzék kialvásának náluk fokozottabb mértékben kellett bekövetkeznie. A mult, a fényessé csiszolt, a boldogság ködében úszó mult kultusza lett minden magyar ideálja, az ahhoz való visszatérés, a hozzátapadás érzésének kellett a nemzet minden tagját eltöltenie. így került a nemzet a sír szélére. Nem önhibájából. A Ferenc-féle kormányrendszer bűne miatt nem maradt Magyarország, mely megérte 1792/3-at, Széchenyi föllépésének évében az Eredménytelenül letűnt három évtized után a fejlődés azon fokán, amelyen 1790-ben állott, hanem visszajutott Mária Terézia korába. Sőt az elfojtott energia káros hatása következtében a pusztítás a nemzet közértelmiségének gondolkozásmódjában még nagyobb, még visszavetőbb irányú és jellegű volt. Beszélő bizonyítéka e beteges állapotnak az az elbánás, amelyben a rendszeres munkálatok részesültek, midőn végre az országgyűlés tanácskozó asztalára kerülhettek. Nem felelnek meg a tényleges állapotnak, ez volt a meggyőződés s ennek felismerését nyomon követte az átdolgozás is. Az 1825/7-i országgyűlés 8. törvénycikkével kiküldött bizottságok átdolgozásában a „szabadabb" eszmék húzták a rövidebbet s az újabb munkálatok alacsonyabb fejlődési fokot képviseltek, mint az 1792/3-iak. Ez utóbbiban a büntetőtörvénykönyv a törvényelőtti egyenlőség elvének alapján készült. Az 1828/30-as már szakít ezzel az elvvel, külön szabályozza a nemes, külön a jobbágy elleni bűnvádi pert s a jobbágyot megfosztja a személyes szabadság jogaitól is.2 A munkálatok jellemzésére felemlítjük még az úrbérit, amely mindenütt a földesúri érdekeket helyezte előtérbe. A jobbágy szabadköltözését — az 1790/1-i országgyűlés nagy vívmányát — 1 U. o. 589. 1. 2 Fayer L.: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyiijteménye. I. k. 12. 1.