Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A REFORMKOR NEMZEDÉKE. 39 kevés dohányú huszárkapitány, a nyegle mágnás, kik nem jól érezték ipagukat ott, ahol fáradságos munkáról volt szó, azután meggondolatlan ifjak, elvakítva a Párisban történtektől és a francia 1793 eszméitől, érzelgős Schöngeist-ek — vájjon Kazinczy egyénisége, amint azt ezernyi levelében elibénk tárja, hogyan egyeztethető össze a jakobinus katekizmus forradalmárjával? —, ez az eltörpülő minoritás, egy nihilista köré csoportosulva, kompromittálja a tőle távolálló konzervativ-reformot, a bécsi udvarban uralomra juttatja a reakciót és a Habsburgokat, pedig II. Ferencben és különösen Sándor Lipót nádorban benneélt nagybátyjuk reformkedve, örökre ellenségévé teszi minden haladásnak. ... Most ismét beteljesedett, hogy ritkán szokott a nap fénykévéjéből csak egy-egy sugár is átszűrődni a magyar éjtszakába s az is csak arra való, hogy utána a sötétség még annál nagyobb legyen. Mint csalóka remény tűnt el az újjászületés ábrándja, amelyet a magyarság még oly soká űzött önfeledten, hiába ... A XVIII. század utolsó országgyűlésein a rendek figyelmét a nagy francia háborúk foglalták le s így a reformmunkálatok tárgyalásának békésebb időkre való halasztásába a kormány óhajának megfelelően belenyugodtak.1 Amint azonban a béke helyreállott, az 1802-i országgyűlésre a követek azzal az utasítással jöttek, hogy a rendszeres munkálatokat vegyék kimerítő tárgyalás alá. De, noha a kormány szokott óhajait, a katona- és adómegajánlást — ami pedig újabb súlyos terheket jelentett — teljesítették, hiába akartak belefogni a békés munkába. A kormány a munkálatoknak csak egy elenyésző s neki tetsző töredékét akarta tanácskozás alá bocsátani. A rendek azonban, ha már választaniok kellett, nem a népösszeírást vagy a törvényszékek rendezését, hanem az anyagi érdekek előmozdítását tartották legsürgősebb teendőjüknek. Nem közjogi kérdést, gravament feszegettek tehát merő ellenzékieskedésből, s nem is liberális börtönreformot akartak. Nagyon jellemző felfogásukig és belátásukra a mód és modor is, amint javaslatukat elkészítették, — mindkettő Széchenyi intencióinak megfelelő volt. 1 A XIX. század első országgyűléseinek ismertetésénél Horváth Mihály (Magyarország történelme. 2. kiadás. Budapest. 1873. VIII. kötet) előadását követtük.