Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

24 MÂLYUSZ ELEMÉR. amelyekről alább fogunk szólni. De a gyógyszert a Ferenc-féle kormányrendszer nem merte alkalmazni. Így a baj — nem orvosoltatván — az évek multával egyre tovább harapódzott. Az 1847/8-i országgyűlés döntő jelentőségű volt Magyarország és az egész monarchia életében, ezt meg­mutatták a következmények, de érezte ezt már a diaeta tartama alatt is kormány és nemzet egyaránt. Minden attól függött, hogyan viselkedik az országgyűlés, maga­tartását mi fogja befolyásolni: nyugodt, józan meg­fontoltság — hiszen most már a kormány is reformokat akart minden téren —, vagy pedig forradalmi szélsőség? Közismert dolog, hogy 1848 elején a kormány a mérsékelt ellenzékiekkel egyetértésben, Kossuth izolálá­sán fáradozott. A terv azonban, pedig ennek érdekében adta fel a kormány az adminisztrátori rendszert, nem sikerült és Kossuth — emberileg érthető — vérig sértve folytatta küzdelmét a kormány ellen a karzat, a hallga­tóság segítségével. Ennek a tanácskozás menetére gya­korolt befolyása most már minden képzeletet felülmúlt s folytonos támadása oly intenzív lett, hogy már csak órák kérdése volt, képes-e kitartani tovább a konzervatív párt, vagy pedig felbomlik.1 Ebben a kritikus pillanat­ban az erőskezű kancellár, Apponyi György felismert • a bajt, rájött, hogy a helyzet kulcsa a hallgatóság meg­rendszabályozása, ezért minden erejét a békés tanácsko­zás nyugodt menetének helyreállítására fordította s el volt szánva, ha célját, a hallgatóságnak akár katonaság­gal való megfékezését, el nem érheti, az országgyűlést azonnal feloszlatni.2 Az eszközök, amelyeket a rend 1 Apponyi levele 1848 február 7. Metternichhez. Bécsi államlevéltár. Conferenzacten. 174/1848. melléklete. - Előterjesztése, amelyet nem ugyan eredetiben, hanem a Staatsconferenz részére készített előadói kivonatában isme­rünk, annyira jellemző, hogy jónak látjuk egy részét egész terjedelmében közölni (u. o. Conferenzacten. 174/1848.): Die Conservativen „werden fortan von dem Auditorium mit Schimpfworten angegriffen, mit Störungen der niedrigsten Art unterbrochen und in ihrer Wirksamkeit so viel möglich, gelähmt. Mündliche und telegraphische Berichte schildern die Ausgelassenheit des Auditoriums sehr beunruhigend. Der durchl. Herr Erzherzog ist zu allem, auch zur Anordnung eines kön. Rescriptes fest entschlossen. Da die vor kurzem gehegte Hoffnung einer Annäherung der einflussreichsten Oppositionsmänner fehl geschlagen, so trägt nunmehr Gr. Apponyi im Einverständnisse mit den Auctoritäten des

Next

/
Thumbnails
Contents