Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
24 MÂLYUSZ ELEMÉR. amelyekről alább fogunk szólni. De a gyógyszert a Ferenc-féle kormányrendszer nem merte alkalmazni. Így a baj — nem orvosoltatván — az évek multával egyre tovább harapódzott. Az 1847/8-i országgyűlés döntő jelentőségű volt Magyarország és az egész monarchia életében, ezt megmutatták a következmények, de érezte ezt már a diaeta tartama alatt is kormány és nemzet egyaránt. Minden attól függött, hogyan viselkedik az országgyűlés, magatartását mi fogja befolyásolni: nyugodt, józan megfontoltság — hiszen most már a kormány is reformokat akart minden téren —, vagy pedig forradalmi szélsőség? Közismert dolog, hogy 1848 elején a kormány a mérsékelt ellenzékiekkel egyetértésben, Kossuth izolálásán fáradozott. A terv azonban, pedig ennek érdekében adta fel a kormány az adminisztrátori rendszert, nem sikerült és Kossuth — emberileg érthető — vérig sértve folytatta küzdelmét a kormány ellen a karzat, a hallgatóság segítségével. Ennek a tanácskozás menetére gyakorolt befolyása most már minden képzeletet felülmúlt s folytonos támadása oly intenzív lett, hogy már csak órák kérdése volt, képes-e kitartani tovább a konzervatív párt, vagy pedig felbomlik.1 Ebben a kritikus pillanatban az erőskezű kancellár, Apponyi György felismert • a bajt, rájött, hogy a helyzet kulcsa a hallgatóság megrendszabályozása, ezért minden erejét a békés tanácskozás nyugodt menetének helyreállítására fordította s el volt szánva, ha célját, a hallgatóságnak akár katonasággal való megfékezését, el nem érheti, az országgyűlést azonnal feloszlatni.2 Az eszközök, amelyeket a rend 1 Apponyi levele 1848 február 7. Metternichhez. Bécsi államlevéltár. Conferenzacten. 174/1848. melléklete. - Előterjesztése, amelyet nem ugyan eredetiben, hanem a Staatsconferenz részére készített előadói kivonatában ismerünk, annyira jellemző, hogy jónak látjuk egy részét egész terjedelmében közölni (u. o. Conferenzacten. 174/1848.): Die Conservativen „werden fortan von dem Auditorium mit Schimpfworten angegriffen, mit Störungen der niedrigsten Art unterbrochen und in ihrer Wirksamkeit so viel möglich, gelähmt. Mündliche und telegraphische Berichte schildern die Ausgelassenheit des Auditoriums sehr beunruhigend. Der durchl. Herr Erzherzog ist zu allem, auch zur Anordnung eines kön. Rescriptes fest entschlossen. Da die vor kurzem gehegte Hoffnung einer Annäherung der einflussreichsten Oppositionsmänner fehl geschlagen, so trägt nunmehr Gr. Apponyi im Einverständnisse mit den Auctoritäten des