Századok – 1923-1924

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17

A reformkor nemzedéke. „Ungarn musste untergehen." Széchenyi. Napló. 1848. március 22. Széchen

yi kora, az a kor, amelyet tankönyveink 1825 és 1848 évszamokkarjeIez"nek, tudatunkban úgy élt, "mint Történelmünk legszebb periódusa, amely a követésre méltó felemelő példák százait állította az utókor elé. Ez a felfogásunk erős revízióban részesült a kétségtelenül legszellemesebb magyar történetíró, Szekfű „Három nemzedék"-ében. Rövid idő, pár hónap alatt elfogyott a könyv, annak jeléül, hogy nagy hatást ért el az olvasóközönség körében is, amely különben beéri a napilapok olvasásával. A szerző az imént megjelent második kiadásban is változatlanul fenntartotta azt a korábbi felfogását, hogy a Vormärz a hanyatlás korának kezdete. Genetikus történetírásunk még nem produkált Szekfűéhez hasonló, a részletekben elvesző pragmatikus tanulmányokon felülemelkedő művet, mely egy nagy korszakot — három emberöltőt — oly mély alapossággal tudott volna ízekre szétszedni, a fejlődés irányát ? menetét befolyásoló tényezőket oly éles tekintettel észrevenni, azokat mérlegelni s a szövevényes nemzeti élet ezernyi szálát egy nagy egységes képbe összefoglalni. Ahogyan elénk állítja Széchenyi konzervatív reformrendszerét: a Nagy Parlag speciális viszonyait folyton szem előtt tartó építést, a Nemzeti Erény politikáját, mely az ősi magyar bűnök terjedésének és romboló hatásának akarta útját szegni, nem vonhatjuk ki magunkat Szekfű genialitásának fascináló hatása alól. Sokat írtak már Széchenyiről, egész könyvtár a vele foglalkozó irodalom, de Szekfű művének e része valóságos reveláció. Senki sem értett

e még meg ennyire a legnagyobb magyar terveit, senki sem tudta oly szemléltei ően s egyszerűen az olvasóközönség elé állítani reformrendszerei. Századok, 19ГЗ I—VI. füzet. 2