Századok – 1923-1924
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A reformkor nemzedéke 17
18 MALYUSZ ELEMÉR. Azonban Szekfű szerint Széchenyi senkitől sem követve egyedül állott, teljesen magára hagyatva Programm jávai. Sőt a magyar nemzet átengedte magát a radikális nyugateurópai áramlatoknak, felforgatta a magyar talajt, oda nem illő intézményeket ültetett át, ami a szabadságharc utáni két nemzedék korában megtermette vészes gyümölcseit, midőn lejtőre juttatta a nemzetet. A bomlás miazmái tehát már a reformkorban kifejlődnek s a negyvenes években annyira megerősödnek, hogy Széchenyi hasztalan küzdi élethalál-harcát ellenük. Az első résznek művészies, Széchenyihez méltó, igazán congeniális rajza mellett még szembetűnőbb az egyoldalúság, amely a reformkor gondolatvilágának megrögzítésében nyilvánul meg. A reformkor nemzedékének analysise nem oly mélyreható és synthesise sem oly biztos, mint a korszak legnagyobb egyéniségéé s ezért az eredmények és következtetések, amelyeket levon, nem is kápráztatók, nem ébresztik fel a csodálatot az olvasóban, hanem a szellemes magyarázatok mellett valami hiányt érzünk s kétkedés ébred fel bennünk. Felfogásunk itt tér el Szekfűétől. Ügy látjuk, hogy az ő felfogásának egy egyszerű methodikaí tévedés az alapoka. Nem vizsgálja, kiszakítva a fejlődésből, egyet' len nemzedék gondolkozását, hanem egész a jelenkorig halad s így jut a hanyatlás theóriájára. Denem vizsgálja meg a közvetlenül megelőző korral váló kapcsolatokat, , ^előadását ő is 1825-tel kezdi, nem törődve azzal, hogy milyen tehertételt hozott ~ at az előbbi korszakból a j reformkor nemzedéke, amely gondolkodására, érzelmeire -mázsás súllyal nehezedett. Annak feltüntetésén kívül, hogy hogyan lett egy nyolc századon át rendezett államéletet élő nemzet a XIX. század elejére Nagy Parlag, nem kevésbbé fontos a társadalmi osztályok megoszlásának figyelembevétele. Ha valamely kor, úgy a reformkor állott főleg eszmék uralma alatt. Noha a liberalizmus tagadhatatlan térhódítása erős szellemi mozgalom volt, mégis ennek a kornak a története sem teljes az egyes eszmék útjának és győzelmének legrészletesebb előadása után sem. Annak a hosszú fejlődés kényszerűségével determinált állapotnak az ismerete, amelyben a társadalmi osztályok éltek, mikor a liberalizmus áramlata, az eszmék áradata elérte őket, el nem mellőzhető, éppen így nem az anyagi
