Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Világ 210

210 történeti irodalom. dott volna. — 97. esti szám. Wertheimer Ede. Neues zum Osterartikel Deáks vom Jahre 1865. Azon feltevést igazítja helyre, hogy az eddig ismert adatok alapján joggal azt lehetett következtetni, hogy Deáknak húsvéti cikke saját elhatározásából látott napvilágot a Pesti Napló 1865. április 16-iki számban. Kimutatja eddig kiadatlan forrásokból, hogy a cikk nem hirtelen támadt gondolata Deáknak, hanem hosszas beható tárgyalások eredménye, melyeket br. Augusz-szal folytatott, aki 1852—59-ig a budai magyar helytartóság alelnöke volt. Temesvári Hírlap. 1922. 293-ik, karácsonyi szám. Szentkláray Jenő: A bánáti gabonakereskedés múltjából. Dél-Magyarország középsővidékének, a Tisza balpartján, Török-Becse volt gabonakereskedelmi központja. A Sissány-családnak köszönhette fölvirágoztatását. Mikor Szegedről Temesvár felé a kikindai és zsombolyai vasút elkészült, a kereskedők nem vették többé igénybe a vizén való teherszállítást. — Schiff Béla: Hay паи és Lonovics. 1848. április második felében, Lonovics József csanádi püspök temesvári székházában ebédet adott a város katonai és polgári hatóságai tiszteletére. Az ebéd folyamán Haynau Gyula báró, akkor temesvár hadosztályparancsnok, oda nyilatkozott, hogy a márciusi törvények érvénytelenek, mert a király ezeket nem szabad akaratból, hanem erőszak hatása alatt szentesítette. Lonovics ez ellen erélyesen óvást emelt s a tábornokot rendreutasította. Állítólag ennek az incidensnek lett következménye, hogy Haynaut — minthogy a püspökön elégtételt nem vehetett — Bresciába helyezték. Midőn a következő évben, a kisbecskereki csata után, 1849 augusztus 9-én, mint győztes hadvezér Temesvárra bevonult, halálra kereste a püspököt. Annyit elért, hogy száműzték az országból. Világ. 1923., 86. szám. Tábori Kornél. Az akasztófa lovagja. Szekrényeesy Endre rendőrkapitánynak, gróf Andrássy Gyulára vonatkozó ismeretlen titkos jelentését közli. Ismerteti a fontosabb politikai jelentéseket, melyek 1849 tavaszán kezdődnek, amidőn Andrássy külföldre utazott Kossuth megbízásából. — 87. szám. Szukái Mária. Szeptemvirek Bécsben. Jellemző adatokat közöl azon magyar jogtudósokról, akik 1849 nyarán szolgálataikat felajánlták Schmerlingnek, illetőleg a császári kormánynak. 1850 február elején történt a kinevezés a legfőbb törvényszék magyar osztályához, s a volt szeptemvirek helyett decemvireket állítottak. Az első ülést 1850 elején tartották meg, melyen a tárgyalás és ítélkezés magyar nyelven folyt. Taaffe megjelenvén az üléseken, azt kéri, hogy a kisebb pereket németül tárgyalják. A magyar senatus behódolásaként a jelentékeny pereket is németül kezdték tárgyalni. Csak Noszlopy Antal ragaszkodott makacsul a magyar referáláshoz. Taaffe intriguálni is kezdett ellene Schmerling utódjánál, br. Krausznál, de eredménytelenül. — 88. szám. Werkmann százados emlékiratai. IV. Károly király utolsó titkára munkájának ismertetése. Az emlékiratok IV. Károly feltételes lemondásának történetével kezdődnek. A lemondás előzményeinek nagy része már ismeretes. Werkmann csak annyiban egészíti ki az eddig ismert részleteket, hogy tisztázza az osztrák keresztényszocalista párt nagy szerepét a lemondási dekretum kierőszakolásánál. — 88—103. számok. Edvi Illés Károly. Emlékeim a szegedi várból. Érdekes korrajzok közlését kezdi meg, melyek a szabadságharc utáni mozgalom betyárvilágávaj és annak hősével, Rózsa Sándorral foglalkozik.