Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Az Ujság 200

200 történeti irodalom. hozzák magáikkal, de ez a velencei humanizmus virágkora, a velencei éiútészet ekkor alkotja legragyogóbb műveit, s a festészet is eljut, ha nem is Tizianhoz, de a Belliniek iskolá­jához. Ezekben számolhatunk be röviden Kretschmayr munká­jának második kötetéről. Ismételjük, hogy a magyar vonat­kozású részek alaposabb kritikáját itt nem volt szándékunk adni, inkább csak fel akartuk hívni a figyelmet e könyvre, amely okvetlenül helyet kér a magyar történelem bibliográ­fiájának jelentékenyebb számai közt. Rámutattunk néhány hibájára — s ezeket még más kifogások is követhetnék —, de hangsúlyoznunk kell, hogy, ha jelentékenyen új eredmények­kel nem is gyarapította tudásunkat a szerző, igen derék mun­kát végzett, mert olyan kézikönyvet adott Velence életének virágkoráról, amelyhez mindig bizalommal fordulhatunk,, mert néha tán cserbenhagy, de lényeges dolgokban soha nem vezet félre bennünket. A munka tulajdonképpeni célja ez volt, s ennek tisztességgel megfelelt. Patek Ferenc. Folyóiratszemle. A Hét. Temesvárott hetenkint megjelenő lap. 1922. évfolyam 5. szám. Szentkláray Jenő: A bánság elnevezése. Abból az alkalomból, hogy a napi sajtó nyelvtani szempontból vitatta a Bánát elnevezésének helyességét, kimutatja a Temesi Bánság elnevezésének eredetét, és jogosulatlanságát. Utóbbi címem az Akadémia kiadásában Pesy Frigyestől külön értekezés je­lent meg. — Pacha Ágost: A temesvári pestis emlékeiből. Az 1738—39. évek­ben dühöngött pestis rajza a szalvatorianus ferencesek naplója alapján. E kéziratot a csanádi püspöki levéltár őrzi. Anyagát a történetirodalom eddig alig használta. Az Újság. 1923. 74. szám. GratíGusztáv. Naplómból. Feljegvzése­ket közöl Szombathely, 1921. ápr. 1., Luzern, 1921. jûl. 21., Tihany, 1921. nov. 1. kelettel, melyek Károly király visszatérésére nyújtanak fel­világosítást, s fényt vetnek azon célokra, melyek a királyt vezették. — 91., 94., 97. szám. Beniczky Ödön. A király tragédiája. Br. Werkmann Károlynak „Der Tote auf Madeira" munkájának ismertetése, melyhez saját értesüléseit és megjegyzéseit, tevékenységét fűzi. — 97. szám. Gr. Andrássy Gyula. Andrássy és Bismarck. Párhuzamot von a mult szá­zad második felének két legkiválóbb államférfia között, akik mindketten az európai béke nagy müvén dolgoztak. Mindkettő tetőtől talpig nacio­nalista. Mindketten keményen és nehezen dolgoztak. Bismarck minden során, tervén érezni azt a lelkiismeretes megfontolást, alaposságot, mely jellemezte. Mindig a legrosszabb feltevésekből indult ki, s csak ezután cselekedett. Kettőjük között Andrássy az idealista. Bismarck az erőember, a megtes­tesült erő, csak az érdek, a belátás kever céljához mérsékletet. Andrássy erejéhez nemesség és finomság párosul. A két államférfiút sok tekintetben eltérő felfogás vezeti. Bismarck a császárjával szemben is esupa önállóság. Andrássy optimista embertársaival szemben. — Erzsébet királyné és And­rássy Gyula gróf. Két levél Andrássy miniszterelnök korából. Az egyik előterjesztése Erzsébet királynéhoz, mikép köszönje meg Pest és Buda lakosságának szeretetét. A másik br. Nopcsához, a királyné udvarmesteréhez van intézve, a magyar honvédség királyné-zászlója ügyében.

Next

/
Thumbnails
Contents