Századok – 1923-1924
Történeti irodalom - Kretschmayer; Heinrich; Geschichte von Venedig. Bd. II. Ism. Patek Ferenc 194
-történeti irodalom. 199 cei köztársaság rendkívül bonyolult szervezete mellett — aminek mását alig találjuk a világtörténetben — nyilvánvaló, hogy igen nagy anyag van összezsúfolva az aránylag rövid fejezetben. Tényleg ez tán a legvázlatosabb s tegyük hozzá, legkevésbbé sikerült része a könyvnek. A velencei diplomáciát pl. — a XV. század végéig — két oldalon tárgyalja. A harmadik fejezet a velencei lokális, egyéni kultúra kifejtését rajzolja a földmívelés, ipar, kereskedelem, társadalmi •élet, szellemi kultúra és képzőművészetek terén. Ehhez a fejezethez a szerzőnek kitűnő előmunkálatok álltak rendelkezésére, melyek közül ki kell emelnünk Molmenti könyvét, La storia di Venezia nella vita privata. (Három kötet, sok dokumentummal.) Különben is meglátszik, hogy Kretsehmayr előszeretettel foglalkozik kultúrtörténeti kérdésekkel. A kötet második könyvének (Handelsweltmacht) három fejezete Velence történetének „aranyszázadát" tárgyalja a XV. század első évéig bezárólag. Amint látható, az egész munkának ez a gerince s tényleg ez is van a legtöbb szeretettel, a legalaposabban kidolgozva. A két első fejezet a politikai történetnek van szentelve: a Levanteban elfoglalt hatalmi állás fenntartásáért vívott változatos harcokat, a Genuával folytatott sorsdöntő küzdelmet, a Terraferma és az Adriamonopólium megszerzéséért végrehajtott diplomáciai és katonai akciókat s az emelkedő török hatalommal való első összeütközéseket. A tárgy természeténél fogva a magyar olvasót ez a rész fogja leginkább érdekelni. Majd minden oklal szoros vonatkozásban van a magyar történettel s a kissé mostoha bánásmód mellett is Nagy Lajos úgy tűnik elénk, mint Velence aranyszázadának tán legvégzetesebb alakja. A könyv harmadik fejezete a nagy század kultúrhistóriáját foglalja össze igen sikerülten, nagyjában azon beosztás szerint, mint azt az előző könyv utolsó fejezeténél láttuk. A harmadik könyv Velence további történetét tárgyalja a Szent Liga háborújának befejezéséig, ismét három fejezetben. Ezek közül az első a mindig nagyobb jelentőséghez jutó Terraferma-politika változatait adja elő, az első nagy török háborút, és Cyprus megszerzésével zárul. A második a francia háborúknak, a törökökkel vívott mind súlyosabb küzdelmeknek, a cambrayi liga s a Szent Liga háborúinak van szentelve. Hangsúlyozza azonban a szerző, hogy Velence erejét, jelentőségét nem annyira ezek a — különben magukban is végzetes háborúk — ásták alá, mint inkább azok a fölfedezések, melyek a tengeri forgalom súlypontját a Földközi-tengerről az óceánokra helyezték át, nevezetesen az Indiába vezető tengeri út fölfedezése. A harmadik fejezet megint a század kulturális viszonyait tárgyalja. A tárgy óriási bősége persze nem szorítható egy viszonylag rövid fejezet kereteibe; vázlatnál többet nem szabad várnunk. Hisz e század utolsó évtizedei nem csupán a társasélet rendkívüli differenciálódását